-
#100323
Amúgy az a baj, hogy a halálbüntetés túl végleges és nem lehet visszacsinálni, mindemelett aki tudja, hogy ez vár rá, az végképp gátlástalanná válik, afféle dúvaddá és nem fogja megadni magát, még több kárt okoz akár az emberéletekben is, mielőtt kilövik. A börtön meg szintúgy nem elrettentés, hiszen sokan rosszabb körülmények között élnek idekint, bent sok az ismerős és még tanulhatnak is a többiektől, kiképezhetik magukat. Sokaknak dicsőség bekerülni és ha páran nincsenek bent éppen a családból, az szégyen.
Az emberek nem is annyira a haláltól, hanem alapvetően a kíntól félnek. Nem1x kerültem olyan helyzetbe életem során, mikor a halált megváltásnak fogtam volna fel. Úgy vélem, ha az elkövetett bűn mértékétől függő KÍNZÁSON esnének át az elítéltek (hosszban és intenzitásban, fizikailag és mentálisan), az egyrészt valóban kellemetlenül érintené őket, nem becsülnék alá a börtön súlyát, másrészt gyorsan lezavarható, nyomott költségekkel. Miután kitöltötték a kiszabott kínzásokat és egy pszihológiai vizsgálat alkalmasnak mutatja őket, akkor akár el is engedhetik (vagy közmunkára foghatják), de szigorú ellenőrzés mellett, ha pedig nem tapasztalnak javulást, még mindig kivégezhetik, vagy kínozhatják tovább, akár életük végéig, vagy míg meg nem őrülnek (és azután végzik ki). A lehetőségek határtalanok. Keverhetjük az életfogytigos büntetőtáborokat a kínzásokkal és viszont.
EZ a humánus. Ha tudod, hogy ha fájdalmat okozol másoknak, az NEKED 100xosan fog majd fájni, mindjárt jobban odafigyelsz.
Nyilván humánusabb lenne emberré nevelni őket (úgyismint rehab), hogy maguk is megértsék, hogy helytelen amit eddig tettek és szépen maguktól visszaintegrálódnának a társadalomba, DE ez felnőtt embereknél már több mint lehetetlen, ráadásul sziszifuszi munka (ergó drága). Vagy félelemmel kordában tartod, vagy elzárod végleg, vagy megölöd őket. Jelenleg ezek a módozatok állnak rendelkezésünkre technológiailag (nomeg a jó öreg homloklebeny metszés, de annyi erővel meg is lehet őket ölni).