• Baliquez
    #64
    Ezek a képek gondolom nem kilopva lettek a stúdióból (mert akkor már leszedették volna mindenhonnan) ezek a hivatalos, bemutató előtti bepillantások abba hogy mit is várhat majd a mozinéző. Nyilván ha nem tetszik senkinek akkor az nem azt jelenti hogy mindenki hülye, hanem azt jelenti hogy nem tetszik senkinek.

    Véleményem szerint - az eddig látottak alapján - szakmailag és esztétikailag a Kis Vuk című szuperprodukció egy csúf dilettáns kontármunka, a finanszírozása pedig több mint gyanús. 1400 millió forintos költségvetésének 16%-a közpénz.

    Csak ebből a 224 millió forintból egy hagyományos rajzfilmSOROZAT 8-10 epizódját is el lehetett volna készíteni - akár egy régi sorozat "feltámasztásával", pl. Mézga, Bubó stb, akár egy új indításával. Azért írom le hogy tudd, nem kevéssé lettél meglopva. Nem az az elsődleges baj hogy a Kis Vuk olyan amilyen, a nagyobb gond az hogy létrejöttével más, sikeresebb, értékesebb produkciók létrejötte csúszott vagy lehetetlenült el.

    Nem beszélve arról a hatalmas presztízsveszteségről amit óhatatlanul elszenved a (más okok miatt is ezer sebből vérző) magyar rajzfilm-szakma ha a Kis Vuk forgalmazója az itteni nagyívű bukás után külföldön is erőlteti ezt a selejtet, ami sokkal inkább a kontraszelekció diadala mint eladható termék.

    Igen, vannak jó szakemberek Magyarországon, akik tapasztaltak és értenek a hagyományos rajzfilmekhez. Viszont nagyon nincs elegendő szakember hazánkban aki egészestés 3D rajzfilmben is megállná a helyét. Ilyenkor - ha a produkció minősége a cél - bizony külföldről is megpróbálnak szakembereket szerezni. Csak hát az pénzbe kerül, és a Kis Vuknál - láthatólag - nem a minőség volt a cél.

    Ma általános tapasztalat az hogy ha egy asztalosnak/kőművesnek vagy hasonló jómunkásnak előre fizetsz akkor szinte tuti hogy jobb esetben összegányolja rosszabb esetben magasról tojik az elvégzendő munkára. A Kis Vuknál a menedzsment ugyanígy nem a filmkészítéssel volt elfoglalva hanem a zsebek és a haveri kör zsebeinek megtömködésével (ld. szinkronszínészek), a nyomorult megélhetési grafikusok pedig a vérpisálás és a kiábrándultság vékony határán várták hónapról hónapra a fizetésüket, és próbáltak valamit összehozni, mint heringfalka a cápák gyűrűjében.

    A Kis Vuk nem a rajzfilm-szakma szégyene, hanem azoké akik haszonélvezői ennek a rablómentalitásnak, és azoké akik mozijegyvásárlásukkal támogatják ennek a körnek a további gazdagodását és hasonló közpénztolvajló lehetőségekhez jutását.