együtt a jegesmedvékért mentsük meg őket!
-
#21
Véleményem a témáról:
Sajnos a jegesmedve hamarosan ki fog pusztulni. Ezért azonban az ember csak közvetve felelős. Ugyanis a kihalása azért elkerülhetetlen, mert túlságosan specializálódott állatfaj, nem képes alkalmazkodni a változó környezethez, amelyben él. Legalábbis olyan ütemben nem, hogy az megmentse a teljes kipusztulástól. Erre már számtalan példa volt a földi élet történetében, és ez természetes velejárója az evolúciónak. Gondoljunk csak a mamutra, és ellenpéldaként a skorpióra, melynek bizonyos fajai már 90 millió éve is ugyanígy néztek ki, mit sem változva. Az előbbi egy hullócsillag volt csupán, míg utóbbi az ember után is ott fog ragyogni az élet színpadán.
Nos, hogy a jegesmedve esetében mi is okozza ezt a drámai végkifejletet? Nem más, mit a globális felmelegedés. No, nem azért, mert túl melege lenne a macinak, hanem a következő miatt: Legfőbb tápláléka a fóka, amire szinte egész évben vadászik. De sajnos bármennyire is jól úszó a jegesmedve, a vízben nem veheti fel a versenyt ezzel a nagyon gyors és páratlanul manőverező prédával. Ehelyett a jegesmedve a következőképpen vadászik a téli évszakban, mely északon az év nagy részét kiteszi, és mint tudjuk, nem alszik téli álmot (legalábbis nem jellemző rá): mikor a tengerek, öblök befagynak, és összefüggő jégtáblát alkotnak, a fóka bajba kerül. Lélegeznie kell, amit csak a szórványosan megtalálható légréseken, lékeken tehet meg. Ezekhez jár a medve, ahol lesben állva elkap egy-egy kevésbé szerencsés példányt. De sose annyit, amely veszélyeztetné a fókaállományt. Ez eddig szép és jó volt, a macik is gömbölyödtek rendesen, de az éghajlat változása most fügét mutat nekik: a hőmérséklet növekedésével a jég már nem alkot összefüggő réteget, és emiatt a fókák bárhol feljöhetnek levegőért, ez nekik jó, de a maci éhen marad. Egyre északabbra kell vándorolnia, az élettere egyre szűkül. Létszáma egyre csökken, DNS állománya folyamatosan elveszti stabil bázisát. Hogy lesz-e ereje a Föld legnagyobb medvefajának áttérni más táplálkozási szokásra? Persze megpróbálja majd, hisz most mondhatnánk, hogy egyen döghúst, fogjon halat, egyen madárfiókákat, de egy ilyen nagytestű állatnak mindez kevés. Neki nagyobb zsírrétegre van szüksége, amit eddig a fókákból nyert. Erre specializálódott, és ez okozza vesztét is. Tehát az ember a vadászattal nem előidézte a kihalását, hanem csupán felgyorsítja a folyamatot, és idővel pontot tesz az ügy végére. Elképzelhető, hogy majd az utolsó példányt egy orvvadász fogja lelőni, talán egy buzgó gyűjtő vastag erszényéért cserébe. Megjegyzem, hogy a fokozatosan felmelegedő óceánokban, tengerekben kisebb lesz az oxigén-telítettség, emiatt csökken a halállomány, ami pedig a fókákat fogja érinteni.
Említettem a globális felmelegedést: ezt sokszor sokak szájából halljuk mostanság, és akik kizárólag az ember számlájára írják a folyamatot. Amely nem teljesen igaz, lévén ez a jelenség természetes folyamat, csakúgy, mint a ciklikusan megjelenő jégkorszak, voltaképpen annak az előszele. Számtalanszor volt már és lesz is mindkettő, a különbség csupán annyi, hogy különböző erősségűek. Voltak enyhék, melyeket talán ma észre sem vennénk, és voltak iszonyatosan durvák, melyek tömeges kihalásokat eredményeztek. Ilyen volt a késő Jura időszaka is, mely esetében az elsivatagosodás a szuperkontinensen olyan méreteket öltött, hogy becslések szerint szárazföldi fajok ~80%-a kihalt.
Viszont az kétségtelen, hogy az ember a környezete nagyfokú szennyezésével és pusztításával e természetes folyamatot felgyorsítja, sőt rátesz egy lapáttal, mely sebeket később a Föld lehet, már nem tud begyógyítani nyomtalanul. Vagy ami még rosszabb, hogy esetleg visszafordíthatatlanná válik, de ez már részemről puszta elmélkedés. És ezt nemcsak az állatvilág, hanem mi is rendesen megszívjuk.
Szóba került, hogy mit tehet az ember a jegesmedve érdekében. Véleményem szerint nem sokat, de lassíthatja a folyamatot, és most ez a legfőbb. Ugyanakkor drága is. Ezt úgy képzelem el, hogy az embernek szimulálnia kell mindazt, ami a jegesmedvét körülveszi. Biztosítani kell az élőhelyet és a táplálékforrást is számára. Pozitív példa erre a Yellowstone Nemzeti Park, ahol a fajoknak természetes atmoszférát nyújtanak, néha mesterséges eszközökkel, ha szükséges. Érdemük, hogy megmenekült az amerikai bölény, és újra növekszik a farkas állományuk is. Belegondolok, hogy vajon Magyarország képes lenne-e ugyanerre? Hisz nálunk valamikor éltek farkasok, barna medvék, európai bölények, stb. Nem tudnánk, mert kicsi és szegény ország vagyunk, és valószínűleg a szomszéd országok sem néznék jó szemmel, ha a medvéink átruccannának egy kis birkakóstolásra vagy népriogatásra. :) Tehát ennek az eljárásnak oly sok korlátja van, így nem csodálkozunk, hogy nem mindenkinek van lehetősége az USA vagy mondjuk Oroszország példájával élni. Mi vadászokkal pótoljuk a csúcsragadozókat, ez történik minden ősszel, amikor komótosan nekiállnak ritkítani.
Háziasítás, domesztikáció, mint egy vadon élő faj megmentési eszköze? Ez elég nagy őrültség. Hisz, ameddig az előző bekezdésben leírt védelem konzerválja a megmenteni kívánt állatfaj atmoszféráját, és idővel, ha a populáció már elég nagy, akkor átadja a fajt a természetes szelekciónak, addig a háziasítás kőkemény mesterséges szelekció. A cél az lenne, hogy helyettesítsük a természetet, helyette döntsünk. De erre nem vagyunk elég rátermettek, laboratóriumi körülmények között nem tudjuk szimulálni mindazt a tényezőt, ami a szabadon élő állatot éri. Előbb-utóbb eltér majd az eredeti jellegétől. Mindamellett, az ember könnyen elkanyarodhat az eredeti céljától. Mi van, ha enged a kapitalizmusnak, mely pénzzel és/vagy hatalmi befolyással éri el céljait. Még belegondolni is szörnyű, hogyan nézne ki egy tacskó mintájára kitenyésztett mini jegesmedve, vagy az aktuális divatnak megfelelő színű bunda, netán szőrtelen, vagy dús, mint a perzsamacska. Vagy éppen egy kevésbe étkes variáns, amely csökkenti az eltartás költségeit. Házi sertés és vaddisznó, szarvasmarha és őstulok, farkas és kutya, elég messze vannak egymástól külsőleg, noha képesek lennének még szaporodni egymással. Persze ehhez sok idő kellett, de csak emberi mértékben mérve, a földi élethez képest csak egy pillanat műve volt. Na azt hiszem, erről ennyit.
Ó igen, az állatkert se lehet megoldás e kérdésben, mert köztudottan nehéz fogságban tartani a jegesmedvét, hát még szaporítani. És persze nem tudna annyit eltartani, amennyi egy egészséges génállománnyal rendelkező populációhoz kell. De pont ez okból, az elszigeteltség miatt jó együttműködő partnere lehet a nemzeti parkoknak. És ezt ma már okosan használják is, mármint a génfrissítést.
Összvissz szomorú, hogy a jegesmedve egyre inkább veszélyeztetett, és a sorsa elkerülhetetlen. És ebben az emberiség is keményen kivette a részét. De talán vigasztalhat minket a tudat, hogy a mi életünkben még nem kerül rá sor. Azt a generációt fogja igazán megérinteni, amely részese lesz az utolsó példányok végjátékának. Leszármazottaik pedig lehet, hogy szimplán beérik majd néhány jegesmedvéről szóló képeskönyv átlapozgatásával, egy régi dokumentumfilm unaloműző lejátszásával, vagy egy osztálykirándulás alkalmával kitömött példányok és csontvázak bambulásával. Ki kesereg ma egy óriásalkáért, egy vándorgalambért, egy karolinai papagájért, egy erszényes farkasért, egy kwaggáért, egy kék lóantilopért, egy berber-oroszlánért, egy barátfókáért vagy esetleg egy vizcayai bálnáért? Lehetne folytatni a sort...
Na, ez olyan hosszú lett, hogy úgyse olvassa el senki. :|