toto66#180
" Ebből az következik, hogy térfogati jellegű a lokális minimum megtalálásához bejárt tér, tehát exponenciálisan skálázódik a dimenziókban a szükséges lépésszám"
Nos ebből (az "exponenciálisan"-ból) következik bizonyos feladatokra nem lenne elég az ember neuronjainak száma, (mert nem milliárdos, hanem annál jóval nagyobb nagyságendű is lehetne a szükséges).
Az asszociációt igénylő problémák lehetnek ilyenek.
Az asszociáció pont az általam írt "hibás" gondolkozásban rejlik, ugyanis pl.:
Amikor egy festményről eldöntjük hogy az mit ábrázol akkor nem a valóságot fogjuk eredményként kapni (tudnilik hogy színes foltok) hanem mondjuk egy tájat. Ebből kitűnik hogy amikor asszociálunk a képről a tájra akkor az általam "hibás" gondolkozásnak nevezet dolgot művel az agyunk.
Ezt a "hibás" gondolkozást kellene vizsgálni, mert ennélkül maximum csak "autista" gépeket fogunk alkotni a legtökéletesebb algoritmusokkal is...(mindegy mekkora lesz a futásidő, milyen kapacitású lesz a gépünk akkor is)
Tehát lehet képfelismerő szoftvereket írni, de ha nem képes az elvonatkoztatásra semmi kép nem MI...