dez#82
Hát ez nagyon is szomorú, ha úgy árulsz high-end cuccokat, hogy nem igazán vagy képben a témát illetően. Valójában nem is tudod, mit adsz el. Mennyire is jó az, vagy éppen nem. Az ilyen kereskedők teszik taccsra az egészet, agyondícsérve olyasmit, amit nem kéne, félredobva jobb sorsra érdemest, stb., és viszik szépen elfelé az egészet az üres sznobizmusba.
Két SPDIF alapú rendszer között teljesen jól hallható különbség tud lenni. Ezt a számomra már többször demonstrálták. Ez a dolog teljesen jól ismert (valódi) high-end körökben, sőt DIY amatőrök között is. A miértet már le is írtam, így azt a részt nem ismétlem meg.
Nekem egy közeli ismerősöm foglalkozik high-end készülékek és eszközök forgalmazásával, de nem csak ezzel, hanem ezek készítésével is. Folyamatos teszteknek vetik alá a dolgokat. Nekem is sokmindent mutatott már, továbbá hozzásegített, hogy itthon is legyen egy elég jó rendszerem. (Jelenleg itthon nincs digitális hangátviteli csatorna a rendszerben, de nemsokára lesz, egy külső DAC képében, ami SPDIF-en kapja majd a jelet különféle forrásokból.)
Na akkor nézzük a - mondjuk úgy - felvetésed, miszerint "akkor nagyon nem mindegy lenne, hogy milyen dvdrommal olvasol bármit be. Pedig mindegy." Nos ha nem vennéd észre, itt a beolvasott adat egy PC memóriájába kerül, és tök mindegy, hogy a továbbított wordok milyen ütemezéssel jönnek. Amikor jön egy új, az szépen beírásra kerül a memóriába, aztán annyi. Ez egész más eset, mint amikor röptében továbbításra kerül a DAC felé, ami olyan ütemben alakítja analóg jellé, ahogy kapja.
A lemez alapú rendszerekhez képest (már ahol ezt nem küszöbölis ki külön) kisebb, de továbbra sem jelentéktelen időzítési hibát rejt magában az az eset, ha pl. a fent említett, memóriában tárolt adatot egy hangkártyán küldjük kifelé. Ugyanis a hangkártyáknak is van egy saját órajelgenerátora, ami adott esetben egyenletesebben jár, más esetben meg nem. De nem épp tökéletes. Mindenesetre az ezen alapuló ütemben küldi kifelé a jelet. A számítógép többi részével egy átmeneti tároló köti össze, ami kompenzálja kicsi, de meglévő időzítésbeli különbségeket. Ebből többszintű időzítési probléma is fakad, ami a kimenő jelet/adatot illeti: bitclock jitter, hullámforma jitter, és sok kicsi sokra megy alapon nagyobb időközöket átfogó időzítési hiba. Az első kettő hangminőségi problémákat okoz, az utóbbi meg pl. egy jobb zenész számára érzékelhető ütem-csúszkálást okoz.
Az SPDIF azért rosszabb, mint a HDMI, mert asszinkron, azaz nincs egy külön, viszonylag pontos órajele. Amikor kifejlesztették, nem volt minden lejátszóban egy kis számítógép. Kénytelenek voltak úgy kialakítani az egészet, hogy olyan időzítéssel továbbítják a jelet, ahogy azt a lemezről éppen olvassák, egyedi hangmintánkként. Ráadásul egy jelvezetéken alapul az SPDIF, már csak ezért sincs külön órajel.