BlackRose#55
1. A magántulajdont csak a tulajdonos feltételei szerint lehet alkalmazni, tehát nem fontos, hogy külső behatolás vagy belső ember aki megsértette a tulajdonos feltételeit. Tehát mindkét esetben fizikai tulajdonsértésről van szó.
2. Na ezért van bíróság, hogy a konfliktus esetekben döntsön. Különben fizikai tulajdon esetében sem lehet megállapítani az értéket, csak esetleg a piaci árat, az érték és az ár nem egy. Bizonyítás esetén a bíróság ugyanúgy megállapít egy kárpotlási összeget mint egy fizikai tulajdon sértésekor, ami lehet több, lehet kevesebb vagy éppen annyi amennyit a sértett fél gondolt. Itt sajnos semilyen tulajdon esetében nem lehet 100% esetben igazságosan dönteni.
Ha kiraktam a tervrajzot az utcára (ls te lefényképezted) akkor igazad van, de ha behatoltál a tulajdonomra (vagy amint mondtad belső embert bíztál meg erre) akkor megsértetted a tulajdonomat és ez már magátol bűnügyi tárgy.
Nem mondtam, hogy a szellemi munka nem ér semmit, éppen úgy mint akármelyik munka annyit ér amennyiért értékesíteni tudod a gyümölcsét. Ez nem abszolút dolog, kopjunk már le a téves Smith-Marx féle Munka-érték elméletről (az áru értékét a belé fektetett munka határozza meg) és fogjuk fel, hogy valaminek az értéke egyáltalán nem függ a befektetett munkától vagy munkafajtától, hanem attól, hogy mennyire van az embereknek szüksége az adott termékre. Ha agyondolgozom magam és pl. olom teniszlabdákat gyártok akkor nem kell sirnom, hogy nem ér semmit a munkám, vagy ha sertéstenyésztő vagyok akkor nem egyforma értéke van a szalonnának és a húsnak habár egyforma mennyiségű munkát fektettem mindkét dolog megtermelésére. Tehát ha olyan dolgot tudsz csinálni amire van igény és kicsi a kinálat akkor annak nagy értéke van és ez magas árban fejeződik ki. Ha valami szédületes dolgot csináltál amire senkinek az ég világon semmi szüksége sincs, lehet az a valami a világ történelmének a legzseniálisabb találmánya stb. az NEM ÉR SEMMIT, ha senkinek nem kell akkor nem ér semmit, mindegy, hogy mennyi munka vagy mekkora tudás van belefektetve.
Na látod éppen itt van a gond, a "szellemi tulajdon" egy tévesztő és nagyon új szó (a szabadalom, copyright, trademark viszont nem tévesztő és nem is új). Szabadalom teljesen erkölcstelen és káros. Copyright... ezt nem lehet együtt kezelni a szabadalommal, nem vagyon jelenleg pozitív véleménnyel a copyrightról sem, de nem dolgoztam át annyira az ügyet, hogy komoly véleményt mondjak, állapodjunk meg, hogy lehetséges, hogy erkölcsileg megalapozott, de nem vagyok benne 100% sem biztos sem nem. Ami a trademark-ot illeti az szerintem teljesen OK, hiszen azzal korlátozott mennyiségű dolgokat kezelünk, nem lehet 100 cégnek egy a neve, mert egy névből csak egy létezik, tehát valakinek a tulajdona kell, hogy legyen. A kérdés, kinek... az egyetlen erkölcsileg elfogadható válasz, annak aki először vette fel, vagy akinek ő továbbadta. Szóval röviden, Szabadalom (NEM), Copyright (NEM TUDOM), Trademark (IGEN). Ezt mind "szellemi tulajdonnak" nevezni... abszúrd, káros dolog, mert a három dolog még csak nem is hasonlít. A tudás, tervek stb. nem tulajdon és nem is tőke, hanem úgynevezett (general) condition - (általános) feltétel, ami nélkül nem megy a termelés ezért nagyon fontos, de mivel mennyisége nem korlátozott (ha egyszer megvan akkor millió felé lehet osztani úgy, hogy az eredeti feltaláló nem veszíti el), nem lehet tulajdonkéánt keyelni. A tulajdon azért létezik, hogy korlátolt mennyiségű dolgokat az emberek képesek legyenek konfliktus nélkül alkalmazni a saját életük fenntartására és saját óhajuk kielégítésére. Ha valamiből több van mint ahányan vagyunk akkor abból nincs is tulajdon mert nincs értelme a dolognak. Maga a tulajdon fogalma nonszensz olyan dolgok esetében amelyből korlátlan mennyiségel rendelkezünk vagy amelyből sokkal több a kínálat mint a kereslet. Ezeket a dolgokat általában nem is értékeljük és azért nem is látjuk tulajdonak. Víz pl. szerintem halálosan értékes, de nem értékeli senki és nem is tulajdona senkinek, mert még mindég több van mint amennyire szükségünk van. De a Szaharában más a helyzet ott a víz is tulajdon, és sokszor nagyobb érték mint az arany.
Tudás és terv, stb. értéke nem attól függ, hogy mennyi van belőlle vagy hogy mennyire "nagy dolog" hanem attól, hogy alkalmazása milyen problémákat old meg, milyen lehetőségeket nyit meg előttünk. És ez nagyon relatív, időtől és helytől függő dolog. Ha a válasz pl. pozitív és azt mondja, hogy igen ez a tudás nagyon értékes, akkor az alkalmazásában ven meg a haszon. Na most senki sem mondta (főleg nem én), hogy az aki először kitalálta szét kell szórja ingyen, mert az ő szabadságához tartozik, hogy mit kezd a találmányával, szétszórja, elfelejti, stb... ez annak a dolga aki kitalálta. Szóval megvan neki a lehetőség, hogy alkalmazza, vagy ha nem tudja alkalmazni akkor eladja annak aki alkalmazni képes. Ezáltal biztosítaná magának a jövedelmet. Az aki pedig elsőnek kezdené alkalmazni az extra profitra tenne szert a versenytársaival szamben. Ha a találmányt lehet titokban tartani, akkor ez az extra profit akár évtizedekig is létezne, ha másolható a dolog akkor csak rövid ideig. De mindezeknek a dolgoknak az összefüggése a piacon meghatározná, hogy valami értékes e a piacon és ha igen akkor mennyire. Nem beszélve, hogy a fejlesztések ára ezzel messze alacsonyabb lenne a jelenleginél, nem léteznének asztronómikus jogi kiadások, nem léteznének akkora melléfejlesztések mint ma. Nem mondom, hogy fejleszteni könnyű, mert még véletlenül sem az, de az nem jelenti, hogy a jelenlegi elképesztő pazarlás a fejlesztések területén ez miatt normális dolog.
Egy fejlesztés értéke nem attól függ, hogy mennyibe került (ezt akarják a mai politikusok elhitetni velünk), hanem, hogy milyen problémákat old meg és, hogy az embereknek mekkora igénye van a dologra. Tehát nem azzal kell mérni egy cég fejlesztését, hogy mekkora az R&D költségvetés, hanem, hogy mekkora a profit ami a fejlesztésekből származik. És gondolom világos, hogy létezik fejlesztés ami aprópénzbe került és milliárdokat hozott és fejlesztés ami milliárdokba került és apropénzt sem hozott. Ezt persze nem lehet kikerülni, de lehet csökkenteni vagy növelni. A jelenlegi rendszer ezt növeli, a szabadalmak pedig nagyon hozzájárulnak ennek a növekedéséhez.