pjke#83
És még:
Arno Penzias Nobel díjas fizikus, a kozmikus háttérsugárzás felfedezője: A csillagászat elvezet minket egy egyszeri eseményhez, egy univerzumhoz, amely a semmiből lett teremtve, amely nagyon pontosan ki van egyensúlyozva, biztosítandó az élethez szükséges megfelelő feltételeket, és amely mögött egy terv van. (cosmos, bios and theos 1992)
A modern fizika és kozmológia egy olyan univerzum képét tárja elénk, amelynek alaperői bámulatosan bonyolultan és finoman ki vannak egyensúlyozva, hogy képesek legyenek az élet fenntartására. A legutóbbi kutatások megmutatták, hogy a természet alapállandói-a szénatom energiaszintjeitől az univerzum tágulási sebességéig-éppen a megfelelő értékkel rendelkeznek az élet létezéséhez. Az állandók tehát pontosan be vannak állítva, és ez az összehangoltság magyarázatra szorul.
pl: Erős nukleáris kölcsönhatás szabályozza, hogy a protonok és neutronok mennyire ragadnak össze az atommagban. Ha 2 százalékkal gyengébb lenne, azok nem ragadnának össze, és az univerzum csupán hidrogénből állna, melynek magjában egy proton van és egyetlen neutron sincs. De ha erősebb lenne 0,3 százalékkal akkor túl sok proton-neutron kötés lenne, és csak nehéz elemek jönnének létre, a hidrogén pedig ritka lenne vagy nem létezne. stb. stb.
Sir Fred Hoyle matematikus, csillagász úgy találta hogy a hélium, berilium, szén és oxigén nukleáris alapállapoti energiáját pontosan egymáshoz kellett hangolni.
Ha az eltérés 3-4 százaléknál nagyobb lenne az univerzum nem tudná fenntartani az életet. Mintha egy szuperintelligens lény benyúlt volna a fizikába, valamint a kémiába és a biológiába. A természetben nincsenek vak erők. Csillagászati és asztrofizikai szemle 1982. 16.o.
Paul Davies elméleti fizikus azt mondja, hogy ha az erős nukleáris kölcsönhatás és az elektromágneses kölcsönhatás aránya egy TÍZBILLIOMOD értékkel eltérne, nem jöhettek volna létre csillagok.
Egy olyan világhoz mint a miénk, a gravitáció és a gyenge nukleáris kölcsönhatás közötti egyensúlynak 1:10a 40-ediken pontosságon belül kell lenie.
Ez az a pontosság, amire egy céllövőnek lenne szüksége, ha el akarna találni egy pénzérmét a megfigyelhető univerzum távoli végén, HÚSZ MILLIÁRD fényév távolságban.
Hugh Ross asztrofizikus illusztrációja:
Fedje le oroszországot pénzérmékkel egy holdig érő oszlopban (380 000km), majd tegye meg ugyan ezt további egymilliárd, oroszország méretű kontinenssel.Az egyik pénz érmét fesse be pirosra, és helyezze el valahol, az egymilliárd rakás valamelyikében. Kösse be egy barátja szemét, és kérje meg, hogy emelje ki a piros érmét: annak az esélye, hogy sikerül neki kb. 1:10a negyvenediken.
De még ezt is elhalványítja az összehangoltság egyik legészbontóbb példája. Olyan univerzumban élünk amiben az entrópia állandóan nő., amit a termodinamika második főtétele mond ki. Sir ROger Penrose oxfordi matematikus:
Próbáljuk elképzelni a teljes világegyetem fázisterét. Efázistér mindegyik pontja különböző lehetséges kiindulási pontot ábrázol. Egytűvel felfegyverkezett teremtőt képzelünk el, aki kiválasztja a fázistér valamelyik pontját. A tű mindegyik különböző elhelyezése különböző világegyetemet hoz létre. A teremtő céljainak megfelelő pontosság az így létrehozott világegyetem entrópiájától függ. Viszonylag könnyű volna nagy entrópiájú univerzumot teremteni, mert a tű ekkor a fázistér egy nagy térfogatába szúrhatna bele. (Emlékezzünk arra, hogy az entrópia a fázistérfogat logaritmusával arányos).Ám hogy a világot alacsony entrópiájú állapotból indítsa-hogy valóban legyen egy második főtétel-a teremtőnek a fázistér egy sokkal kisebb térfogatába kell céloznia. Milyen kicsi legyen ez atartomány, hogy az így létrejövő világegyetem közelről emlékeztessen arra, amelyben élünk? Hogy megválaszolja ezt a kérdést, Penrose a fekete lyukak entrópiájára vonatkozó Bekenstein-Hawking képletet használja.
Számításai szerint ahhoz, hogy olyan univerzumot kapjunk mely kompatibilis a termodinamika második törvényével és az általunk megfigyelt világgal 1:10a 10-diken a 123-dikon (10 a 10 a 123-ik hatványon) pontossággal kellett, célozni behangolni. Ez akkora szám, hogy a közönséges tízes jelölésben még leírni sem tudnánk: az 1-est 10 a 123-dikon nulla követné!!!
MÉG Ha A Világyegyetem MINDEN EGYES PROTONJÁRA ÉS NEUTRONJÁRA ÍRNÁNK EGY NULLÁT-MESSZE NEM TUDNÁNK MÉG AKKOR SEM LEÍRNI E SZÁMOT.
NEM MEGLEPŐ, hogy Paul Davies- az összehangoltság sok ilyen példájával találkozva-ezt mondja: Úgy tűnik mintha valaki pontosan beállította volna a természet állandóit, hogy megteremtse az univerzumot....az embernek az az érzése, hogy az egészet megtervezték.