pjke#81
Ha már vitatkoztok az evolúúúción egy kis olvasni való:
Hogyan keletkeztek az aminosavak?
1920 A.I. Oparin, 1952 Stanley Miller
Laboratóriumban tesztelte Oparin felvetését, szimulálva a korai föld feltételezett légkörét. Két nap múlva 2%-os aminosav hozamot mért. Később Egy kivételével az élethez szükséges mind a 20 aminosavat előállították.
ld. the mystery of life's origin
De
Megváltozott a geokémikusok véleménye a föld korai légkörének összetételét illetően. Ma már úgy gondolják, hogy nem tartalmazott jelentős mennyiségű ammóniát, metánt és hidrogént, amelyek az Oparin hipotézishez szükségesek, hanem sokkal valószínűbb, hogy nitrogénből, széndioxidból és vízgőzből állt. Bizonyíték van nagy mennyiségű szabad oxigén jelenlétére is.
Ez teljesen megváltoztatja a korábbi képet, ugyan is egy ilyen légkörben, nem képződhettek aminósavak, amint azt a kísérletek megerősítették.
Például az oxigén jelenléte gátolná a kritikus biomolekulák keletkezését, sőt még a létezőket is lebontaná.
Tegyük fel, hogy egy olyan fehérjét akarunk előállítani, amely 100 aminósavat tertalmaz(ez egy rövid fehérje-a legtöbb legalább háromszor ilyen hosszú). Mármost az aminosavak két formában léteznek, amellyek egymásnak tükörképei (L ill. D formának nevezik őket)Ez a két forma egyenlő számban jelenik meg a prebiotikus kísérletekben, úgy, hogy annak a valószínűsége, hogy egyik vagy másik formát kapjuk, durván 1/2.
DE
A természetben talált összes fehérje csak az L-formát tartalmazza. Annak valószínűsége, hogy 100db L-formájú aminosavat kapjunk, (1/2) a századikon, ami kb. 1:10a harmincadikon. Ezenkívül az aminosavakat össze kell kapcsolni.
A fehérje működéséhez az összes kötésnek peptidkötésnek kell lennie, hogy a megfelelő 3-dimenziós struktúrát vegye fel.
De
A prebiotikus szimulációkban a kötéseknek kevesebb mint fele peptidkötés.
Így egy peptidkötés valószínűsége kb. 1/2, és annak a valószínűsége hogy 100 ilyen kötést kapjunk, ismét csak 1:10a harmincadikon. Tehát annak a valószínűsége, hogy találomra 100 peptidkötés L-savat kapunk, 1:10a hatvanadikon.
De
A fehérjék nem úgy készülnek, hogy a helyes arányban összekeverjük a megfelelő aminosavakat, ahogy egy szervetlen savat összekeverünk egy lúggal, hogy sót és vizet kapjunk. A fehérjék aminosav-molekulák hosszú láncaiból állnak, és jellemző tulajdonságuk, hogy ezeknek az aminosavaknak pontosan a megfelelő helyen kell leniük a láncban. Vagyis nem csak a jelenlétük fontos, hanem a sorrendjük is; mint ahogy egy szó betűinek vagy egy számítógépprogram karaktereinek is helyes sorrendben kell lenniük, hogy a szó azt jelentse, amit jelentenie kell, ill. hogy a program működjön.
az aminosavaknak ez a tulajdonsága világossá teszi számunkra azt az ÓRIÁSI külömbséget, ami az élő sejt komplexitása és egy kristály vagy hópehely rendezettsége között van.
Elsősorban az élő rendszerek komplexitása motiválta Klaus Dose-t az élet eredetének kiváló kutatóját, hogy a következő értékelést adja: A kémiai és molekuláris evolúció területén végzett 30 évnyi kísérletezés nem vitt közelebb az élet eredete problémájának megoldásához, csak a probléma hallatlan nehézségének megértéséhez. Jelenleg a fő elméletekről és kísérletekről folytatott viták vagy patthelyzettel, vagy a tudatlanság beismerésével végződnek. The origin of life: More question than answers 1988, 13, 348. o.
A sokféle különböző aminosav közül 20 vesz rész a fehérjék előállításában, úgyhogy ha a 20 aminosavból lenne készletünk, 1/20 lenne annak a valószínűsége, hogy a fehérje adott helyén éppen a megfelelő aminosavat kapjuk. Tehát annak a valószínűsége, hogy 100 aminosavat kapjunk helyes sorrendben, (1/20)a századikon, ami kb. 1:10 a 130-adikon. Ezek a számítások csak egyetlen fehérjére vonatkoznak. De az élethez fehérjék százezereire van szükség, és a számítások szerint annak a valószínűsége, hogy ezeket véletlenszerűen előállítsák, kisebb mint 1:10 a 40000-diken.
összehasonlítva az élet spontán keletkezésének valószínűsége hasonló egy tornádóhoz, amely egy roncstelepen végigsöpörve összehord egy Boing-747-es repülőgépet.
Cicero kr.e. 46. : Aki ezt lehetségesnek tartja, nem fogom fel ésszel miért nem gondolja ugyanígy azt is, hogy ha a huszon egy betű aranyból vagy bármely más anyagból készült, végtelenül sok példányát valamilyen edénybe dobnák, s aztán összerázva a földre öntenék, Ennius Évkönyvek című munkáját hoznák létre olvasható állapotban. Nem tudom akár egyetlen verssor esetében is képes lenne-e ilyen sokra a vak véletlen!