bvalek2#58
A kölcsönösen kötött rendszerek (mint a Plútó-Charon páros) sem maradnak meg örökké, mert folyamatosan gravitációs sugárzást bocsátanak ki, és ezzel a potenciális energia csökken a rendszerben, tehát a Charon le fog zuhanni a Plútóra. Ez viszont iszonyúan sok időt vesz igénybe.
Például már láttam kiszámolva, hogy a Föld a keringésekor folyamatosan 313 watt teljesítménnyel sugároz gravitációs hullámokat. Na most ez semmi a potenciális energiájához képest, úgyhogy szerintem valami trilliószor trilliószor trilliós évnek kell eltelnie, hogy a Föld belezuhanjon az addigra kihűlt, fekete törpe Napba.
Viszont vannak például kettős neutroncsillagok, meg fehér törpék, amik nagyon közel keringenek egymáshoz, és ott ez az effektus már mérhető. Már sikerült megfigyelni, ahogy spirális pályán közelítenek egymáshoz. Ezért a felfedezésért 1993-ban kiosztottak egy fizikai Nobel-díjat.