A régi nájtrájder leginkább egy aranyos sorozat volt, minden részben ugyanaz volt a recept: kellett egy csinos fiatal nő (aki, ha akár a rossz oldalon is lehetett), egy "egyszerű" szereplő, akit az epizód alatt többször is "megtréfál" az autó, meg persze a végén mindig egy csók az előbbi csajjal, meg persze Hasselhoff... ja és persze az elmaradhatatlan futófény!!! :)
Kevés volt az áltudományos halandzsa, inkább meseszerű dolgok voltak, ha a kocsi varázsolt volna, az is belefért volna akár. Hiányoztak belőle az állandó extrém karakterek (a nagyon-nagyon különc kinézetű/viselkedésű zseni, a nagyon buta vagy nagyon "erős" (lenyomja félkézzel a terminátort is) brutál-bombázó szőkeség, stb.)
Nem rajongtam ugyan ezért a sorozatért, de végülis egy könnyed kis szombat délutáni sorozatnak pont megfelelő, és annyira szoft volt, hogy még ma is simán belefér szerintem a korhatár nélküil kategóriába - de nem az idegesítő módon (brutál fegyverek, gigászi harcok, csak éppen vér nincs sosem...)