Állatvédelmi tövény???
-
#19
Nekünk is az egyik befogadott. Mert amikor még panelban laktunk, volt a környéken egy hajléktalan aki sokat járt mifelénk. És volt 3 kutyája. Egy napon az öregúr sajnos elhunyt, és ott maradtak a kutyák. 3-ból 2-őt befogott a sintér, a 3. elfutott. Később visszajött, lefeküdt a hajléktalan ruháihoz, és csak várt. Nagyon szívszorító volt szegénykém. Úgyhogy lassan odaszoktattuk hozzánk. Vittünk neki enni, innni, csináltunk neki sátrat. És sokat jártunk le hozzá. Végül annyira megszerettük (és ő is minket) hogy felhoztuk. Mostmár olyan mintha kicsi kora óta ismernénk, borzasztó aranyos és ragaszkodó. És sokkal jobban bújós, jobban igényli a foglalkozást mint a másik. Ő valami border collie/szetter keverék lehet. Életünk egyik legjobb döntése volt hogy befogadtuk. A másik kutyánkat is imádom (ő egy Beagle), mert ő volt az első kutyánk+olyan kis makacs vakarcska :D. Nem is tudom szavakba önteni mennyire. Szeretjük mind a kettőt, de a "kapcsolat" ami a családnak kialakult a befogadott és az első között teljesen más. Nehéz ezt leírni, de akinek van menhely/utca és vett kutyája is, az biztosan tudja mire gondolok. A megmentett kutyák sokkal ragaszkodóbbak, sokkal hálásabbak minden percért amit az ember velük tölt.