A feltölhető maximális képméret: 750x563 pixel!
No warez, no cry!
No warez, no cry!
-
#80643
Ilyen nincs! Vagy mégis? Egy sikerstory exkluzív története
A goal.com szerkesztősége rövid gondolkodás és annál hosszabb egyeztetés után interjút készített napjaink legsikeresebb menedzserével, a Marosvásárhelyi FCM felvirágoztatójával, Hunival.
Riporter: 2011. június 14-ét írtunk, amikor a Marosvásárhelyi FCM bejelentette, hogy egy bizonyos Hunit nevez ki a csapat menedzseri posztjára. Egy erdélyi születésű, mindössze 26 éves (egyébként csak 20, de kellett egy kis okirat hamisítás ahhoz, hogy a FIFA edzői engedélyt adjon) fiatalember egy professzionális klub padjára ülhetett le úgy, hogy semmiféle tapasztalattal nem rendelkezett. Érthető volt, hogy óriási felháborodás övezte az Ön kinevezését, a szurkolók fáklyás felvonulással tiltakoztak a döntés ellen. Rossz nyelvek szerint az akkori elnökkel való közeli barátsága volt mindennek az oka.
Huni: Mindenek előtt javaslom, hogy tegeződjünk, hiszen egyikünk sem vén róka, rengeteg sajtótájékoztatón vettünk már részt együtt, könnyebb lesz így. Nos, valóban nehéz kezdet volt. A pletykákat én is hallottam, de úgy gondoltam, hogy jobb nem foglalkozni velük. Tény, hogy jó kapcsolatot ápoltam és ápolok most is az akkori elnök úrral, de nem ez volt az oka annak, hogy engem neveztek ki menedzsernek. Nem volt egyszerű helyzet, ugyanis a csapat meccsein drasztikusan megcsappant a szurkolók száma az érkezésemmel. Tiltakoztak, nem akartak befogadni, és bár valahol érthető volt, belül mégis óriási csalódást éreztem.
R: Tekintsünk vissza az elmúlt hét év eseményeire, van miről beszélnünk. Akkoriban a csapat a kiesés ellen küzdött, te pedig ezen változtatni szerettél volna. Gyakorlatilag kicserélted a fél keretet.
H: Valóban. Nem akarok vádaskodni vagy személyeskedni, de nagyon sok játékos nem viselkedett profihoz méltó módon. Keménykezű menedzsernek tartom magam, és bár zöldfülű voltam, rögtön az elején szerettem volna ha tisztelnek a játékosaim. Néhány ember ezt nem volt képes elviselni, én pedig nem dolgozok olyanokkal, akik nem tartják be az utasításaimat, ráadásul a háttérben zúgolódnak. Az idő engem igazolt és nem őket.
R: Sokan nem értették, hogy miképpen voltál képes kapcsolatok nélkül olyan játékosokat megszerezni, mint a korábbi River Plate játékos Matias Abelairas, az Independiente oszlopos tagja, Leandro Gioda, vagy a River ifjú tehetsége, Daniel Villalva. Megszerezted az egyik legnagyobb kapustehetséget, Silviu Lung Jr-t is, ezért az terjengett, hogy alvilági kapcsolataid vannak és így sikerült tető alá hozni az üzleteket.
H: Szó sincs ilyenről. Matias például egy nagyon alulértékelt játékos volt, ennek okán nem igazán válogathatott az ajánlatok közül. Ha kissé durván szeretnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy ha játszani akart, el kellett fogadnia az ajánlatunkat. Leandro nő és alkoholproblémái miatt összetűzésbe került az Independiente vezetőségével, és ugyanezen okok miatt más csapat nem szerette volna soraiban tudni őt. Nekünk viszont óriási erősítés volt, és bíztunk benne, hogy a környezetváltás jó hatással lesz rá. Daniel pedig játéklehetőséget akart, a River nem akarta argentin csapatoknak kölcsönadni, Matias közreműködésével pedig sikerült meggyőznünk őt. Mint utólag kiderült, hatalmas köszönettel tartozunk neki ezért is.
R: Egy év alatt bizonyítottál, hiszen a bajnokságot megnyerted a csapattal, mellé pedig besöpörted a Román Kupát is. A bizalom még mindig nem volt meg, vak tyúkot is eltalálja a szem tipikus esetének tartották az egészet.
H: Valóban meglepő volt amit akkor véghezvittünk, és őszintén szólva féltem is ennek „következményeitől”. Az emberek azt mondták, hogy az egész bajnoki szezon bunda volt én pedig még nem bizonyítottam eleget. Tudtam, hogy a második évem még ennél is nehezebb lesz, főleg úgy, hogy az európai kupaporondon is meg kellett mutatnunk magunkat.
R: Belenyúltál a tutiba, Villalva, Abelairas, Gioda és Lung Jr a hátán vitte a csapatot, így nem volt meglepő, hogy a következő szezonra is megszerezted Villalvát.
H: Daniel teljesítménye mindössze 18 évesen elképesztő volt, természetesen első dolgom volt új kölcsönszerződést kötni vele és a Riverrel. Ugyanakkor azon a nyáron nem csak az ő érkezése volt meghatározó, hanem Lamine Diarraé is.
R: Szezon elején behúztátok a Román Szuperkupát, újra meglett a bajnoki cím és a kupagyőzelem is. Két selejtezőkör a Bajnokok Ligájában és bejutás a csoportkörbe. Mesélj erről.
H: Az Inter Milan, Olympiakosz, Shakhtar Donyeck trió mellé sorsoltak, úgy gondoltuk, hogy a pontszerzés is óriási eredmény lenne. A mai napig nem értem, hogy mi történt azon az őszön. Megvertük egyszer az ukránokat, majd 4 pontot szereztünk az olasz óriás ellen. Kaotikus egy csoportkör volt, a milánóiak kiestek, mi a 3. hely megszerzésével átkerültünk az Európa Liga mezőnyébe. Tavasszal a Tottenham ellen ismét csodát tettünk, aztán a Schalke már túl nagy falatnak bizonyult, így a nyolcaddöntőben búcsúztunk Európától.
R: Ennek ellenére mesebeli produkció volt, amely nyilván pénzt is hozott a konyhára.
H: Valóban. 7 millió eurót kaptunk a csoportkörbe jutásért, ez megalapozta a nyári átigazolásainkat. Daniel Villalva valósággal beleszeretett a csapatba, és bár igencsak magas volt az ára, a vezetőséggel úgy döntöttünk, végleg leigazoljuk.
R: Úgy gondolom, a 6 millió eurós vételárát sokszorosan visszahozta az elmúlt években. Feltűnt ugyanakkor Tomislav Golub, Maikel Monteiro, Sergio Araujo és Torsten Weigl neve is az érkezők között. Araujot leszámítva senki nem volt ismert játékos.
H: Abszolút így volt. Fiatal játékosok voltak mind, láttam bennük potenciált, így leigazoltam őket. Ezen a nyáron érkezett hozzánk az első igazán nagynevű és Európában is elismert játékos, Juan Pablo Carrizo, és túl azon, hogy elévülhetetlen érdemei voltak a sikereinkben, az érkezése átszakított egy gátat és nevesebb futballisták is tárgyaltak velünk már.
R: A 2013/2014-es szezont már a bajnoki címre esélyes gárdaként kezdtétek, aztán mintha csak lemásoltátok volna az előző évet, a szuperkupa, a bajnokság és a kupa is hozzátok került.
H: Így történt, és akkor ez már nem volt meglepetés. Ekkor kezdtem el érezni azt, hogy a szurkolók is bíznak bennem és a projektben. Egy dolgot ugyanakkor nem másoltunk le, az pedig a BL szereplés. Hiába az előző évben nyújtott kimagasló teljesítmény az európai kupaporondon, a többi román csapat nem remekelt, így három selejtezőt kellett megvívnunk azon a nyáron. Aztán amikor bejutottunk a csoportkörbe, leültünk a vezetőséggel megvitatni a lehetőségeinket. Ők azt javasolták, hogy állítsunk fel egy prioritási listát, mert a hármas megterhelés sok lehet a csapatnak. A bajnokság volt a legfontosabb, mert a bajnoki cím garancia volt a következő évi BL szereplésre. Én viszont makacs vagyok, maximalista és hajthatatlan, így nem hanyagoltam el a BL-t sem. Igazam lett. 10 pontot gyűjtöttünk, megelőztük a Sporting Lisszabont és a Panathinaikoszt, és bár a Manchester United túl nagy falat volt nekünk, a 2. hely összejött.
R: Mondhatjuk, hogy ekkor indult el valami?
H: Abszolút. Ez volt az a pont, amikor egész Európa rólunk cikkezett. 6 éves volt akkor a klub, néhány éve még a román futballtérképen sem volt rajta, 2014 tavaszán pedig BL nyolcaddöntőt játszhattunk a Dortmund ellen. Elképesztő volt az egész, és megspékeltük a dolgokat azzal, hogy kiütöttük a német csapatot a Bajnokok Ligájából. Mindenki a ciprusi APOEL csapatához hasonlított minket. Talán emlékszel még, hogy 2012-ben ők is bejutottak a BL negyeddöntőjébe. Még egy közös dolog van a két csapat között: őket is és minket is egy futballóriás búcsúztatott a Real és a Manchester United „személyében”.
R: Szárnyra kaptak olyan pletykák, hogy elhagyod a csapatot, mert nem látsz esélyt arra, hogy ennél magasabb szintre fejlődjön a gárda, és állítólag komoly ajánlataid voltak Ukrajnából, Spanyolországból és Hollandiából.
H: Én akkor is elmondtam, most is megteszem. Aki abban az együttesben nem látott lehetőséged a fejlődésre, az vak volt. Ajánlataim valóban voltak, de nem sokat gondolkodtam az elutasításukon, mivel nem szerettem volna félbehagyni a projektet. Hosszú távra terveztem, a pénz pedig soha nem motivált.
R: Ha már pénz. 2014 nyarán nem kevesebb, mint 16 millió eurót költöttél játékosok vásárlására, ráadásul szinte mind ifjú tehetségek voltak, akik addig nem bizonyítottak sokat.
H: Mindig a fiatalítás híve voltam. Ha megnézed az elmúlt évek statisztikáit, akkor láthatod, hogy 24 évet sem érte el az adott keret átlagéletkora. 18-19 éves suhancokat dobtam be a mélyvízbe, mert azt vallom, hogy sörmeccseken nem lehet fejlődni. Akiben pedig van tehetség, az képes arra, hogy éles helyzetben is megmutassa tudását. Bizonyára te is tudod, hogy a román bajnokságban van egy szabály, miszerint maximum 5 olyan játékos lehet egyszerre a pályán aki nem rendelkezik európai uniós papírokkal, valamint a meccskeretben kell lennie minimum 5 olyan játékosnak, aki egy román klubnál nevelkedett. Azon a nyáron be kellett látnom, hogy eléggé híján vagyunk a román játékosoknak, és sok az idegenlégiós. Adrian Catoi és Bogdan Petrescu is a Dinamotól érkezett, és rengeteg kritikát kaptam amiatt, hogy 5 millió eurót elherdáltam két ilyen középszintű védőre. Mindketten stabil kezdői a válogatottnak is manapság, és évek óta az FCM védelmének a tengelyét alkotják. Maikel Monteiro bizonyított az előző szezonban, így nem sajnáltam érte a 2,5 millió eurót. Aki még említésre méltó az Marcelinho.
R: Ha jól tudom, akkor az ő megvételének története is van.
H: Így igaz. Egy csendes vasárnap délután volt, a haverokkal focizgattunk kikapcsolódásképpen. Egyszer csak megjelent a pálya szélén az asszisztensem, Germán Rivarola, mellette pedig egy ismeretlen öltönyös fickó. Mint kiderült, játékosügynök volt, aki egy kirobbanóan tehetséges srácot szeretett volna beajánlani nekem. Megnéztem pár meccsét, de nem mutatott semmi extrát, így feledésbe merült az ügy. December környékén felhívott az ügynöke, lefoglalt nekem egy repülőjegyet és meghívott a Botafogo két bajnoki meccsére. Meg kell mondanom, hogy Marcelinho leigazolása ezután kezdte el pedzegetni a fantáziámat, aztán amikor arról olvastam, hogy állítólag Arsene Wenger is szemet vetett rá, léptem is. Úgy voltam vele, hogy 1 millió eurót megér a gyerek, aztán ha nem válik be, még mindig eladhatom. Bevált, és határozott véleményem, hogy ha nem az FCM-ben játszana, akkor már jelölték volna Aranylabdára is Golubbal egyetemben.
R: Térjünk rá a szezonra. Az előző évekhez hasonló menetrend, valami mégis különbözik és különlegessé teszi az egészet.
H: Tudom ám, hogy mire célzol (nevet). Nos, igen. Három selejtezőkör, bejutás a BL csoportkörébe, közben pedig Román Szuperkupa győzelem. BL sorsolás, Manchester United, Shakhtar, PSG. Annak ellenére, hogy előző évben továbbjutottunk, nem volt elvárás a nyolcaddöntőbe való kvalifikáció. 12 pontot mégis összegyűjtöttünk, és ahogyan 2014 őszén, úgy most is az angolok mögött végeztünk a 2. helyen. Egy év alatt hatszor mérkőztünk velük és egy árva pontra sem futotta. A bajnokságot közben toronymagasan vezettük, a kupában is álltunk. A tavaszt a Bayern München ellen nyitottuk, sikerült legyőznünk őket és ismét bejutottunk a BL negyeddöntőjébe. Ellenfelünk a katalán óriás, azaz a Barcelona volt, és két elmebeteg meccsen foszlattuk szét a trófeáról szőtt álmaikat. Mire az elődöntőig értünk már bebiztosítottuk a bajnoki címet, így a Chelsea elleni párharcra teljes erőbedobással tudtunk készülni. Meg is lett az eredménye, kétszer 1-0-ra vertük őket, és ezzel 2015 tavaszán bejutottunk a Bajnokok Ligája döntőjébe. Május 30-a aranybetűkkel került be a klub történelemkönyvébe, mert túl azon, hogy a csapat történelmének első BL döntőjét játszotta azon a napon, sikerült megnyernie azt a Porto ellen. Elmondani nem lehet, hogy mi várt minket amikor visszaérkeztünk a trófeával Marosvásárhelyre. Szinte felrobbant az egész város, napokig örömmámorban úszott mindenki.
A kupát simán nyertük, a bajnokságot még simábban. 34 meccsen 34 győzelem, 102 pont, 126 lőtt gól. 25 pontot vertünk a második helyezettre. Imponáló volt nem csak a statisztika, hanem a játékunk is.
R: Szerinted ezeknek a győzelmeknek köszönhető, hogy Dario Conca és Juan Angel Albín is a csapatodhoz szerződött azon a nyáron?
H: Egyértelmű. Ahhoz, hogy ismert és elismert játékosokat szerezz, szükséged van arra, hogy címeket nyerj.
R: Két szuperkupa meccs várt rátok a következő szezon előtt, ugyanakkor nem kellett selejtezni a BL csoportkörébe való bejutásért.
H: A hazai szuperkupát immár negyedik alkalommal hódítottuk el, az Európai Szuperkupában pedig az a Schalke volt az ellenfelünk, amely néhány éve az Európa Ligában tört borsot az orrunk alá. Nemes bosszút álltunk azzal, hogy ezúttal megvertük őket.
R: Címvédőként elindulni egy sorozatban, pláne ha az a Bajnokok Ligája, mindig nehéz és nagy nyomás nehezedik a csapatra. Hogyan tudtad ezt kezelni?
H: Nézd, tudtuk, hogy a BL győzelem nem csak azért sikerült, mert jó csapatunk van, hanem azért is, mert szerencsések voltunk. A szezon előtt elmondtam a srácoknak, hogy hiszek abban, hogy újra nagyszerű eredményeket érhetünk el, de ne úgy induljanak neki az évnek, hogy kötelező megnyerni a BL-t. Őrültség lett volna ilyen nyomást helyezni a suhancokból álló csapatra. Meg is volt a pozitív hatása ennek. Annyira felszabadultan játszottunk a csoportkörben, hogy az valami fantasztikus. A Milan, Anderlecht, Besiktas trió volt mellettünk, és sikerült megszerezni az 1. helyet, de a legszebb az egészben az volt, ahogyan 5-2-re elvertük az olaszokat a San Siroban.
R: Decemberben a csapat egy újabb tornán debütálhatott, ugyanis a Kub VB is bekerült a naptárba.
H: Nem volt színvonalas, de megnyertük. Ennek ellenére én nem tartom egy fontos kupának.
R: Bajnokság és kupa.
H: Újabb 100%-os bajnoki idény, 32 pontot vertünk a második helyezettre, a kupa is meglett. Több szót nem érdemel, a számok magukért beszélnek.
R: PSG, Arsenal, Real Madrid. Mit kell tudnunk róluk?
H: Ezt a három csapatot búcsúztattuk azon a tavaszon a Bajnokok Ligájából ebben a sorrendben. Hihetetlen érzés volt sorozatban másodszor is döntőbe jutni.
R: A BL történetében még nem volt címvédés. Hogyan hatott a csapatra, hogy ők lehetnek az elsők, akik ezt véghezviszik?
H: Tisztán látom magam előtt a képet ahogyan a Lyon elleni összecsapás előtt az öltözőben ülnek a srácok. Nem voltak feszültek, bár tudták, hogy nagy a tét. Azt mondtam nekik, hogy ez csak egy játék, nem kell túlpörögni a dolgokat, és bár szép volna ha megnyernénk a trófeát, az sem baj, ha nem jön össze. Sima 3-1 lett a vége, megvédtük a címünket.
R: Ezzel a győzelemmel egész Európa elismerte a csapatot, tekintélye lett a klubnak. Miben mutatkozott ez meg?
H: Elsősorban a játékosok szerződtetésénél volt érezhető a különbség. Sergio Canales és Matej Delac ingyen érkezett, de Giuseppe Rossi is otthagyta a Villarrealt értünk. Na meg ugye egy Alencar nevezetű fiú is csatlakozott, aki azóta a brazil válogatott alapembere.
R: Canales szerződtetése nagy fogás volt, ez kétségtelen. Delac érkezésével viszont három közel azonos szintű kapus volt a keretben, Rossi vételára pedig sokakat elborzasztott.
H: Carizzoért bejelentkezett az Inter. Leültünk beszélgetni, és elmondtam, hogy ugyanúgy rotálni fogom őt és Lung Jr-t, mint tettem azt eddig, de ennél többet nem tudok ajánlani, viszont ha inkább elmenne, akkor nem állok az útjába. 4,6 millióért vásárolta meg őt az Inter. Ez a pénz jól jött, mert Rossi átadólistára került a Sárga Tengeralattjárónál, az ára viszont borsos volt. Ha nincs ez a 4,6 millió, akkor egész biztosan nem szerződtettük volna az olasz csatárt 18,5 millió euróért.
R: Lamine Diarra és Daniel Villalva személyében a te csapatodnál volt Európa talán legjobb csatárduója. Nem volt luxus egy 29 éves játékosért ennyi pénzt kiadni, miközben nem volt panasz a góllövésre?
H: Nem. Giuseppe minőséget képviselt akkor is és most is. Lamine már 32. évéhez közeledett, ebben a korban pedig nagyobb az esély a sérülések kialakulására. Egy több hónapig tartó felépülési idő sokba kerülhetett volna a csapatnak.
R: Kétségtelen, hogy erősödött a csapat. Mik voltak az elvárások, célkitűzések?
H: Egy ilyen sikeres szezont megismételni óriási kihívás. A bajnokság és a kupagyőzelem alapvető elvárás lett immár, ahogyan a hazai szuperkupa és a Klub VB győzelem is. Mind a négy trófeát elhódítottuk. Az Európai Szuperkupában a Liverpoollal találkoztunk, szoros meccsen ugyan, de azt is sikerült megnyernünk.
R: Mi volt a cél a Bajnokok Ligájában?
H: Természetesen minél tovább jutni. Selejteznünk nem kellett, az Atletico Madrid, Porto, Rangers hármas viszont nagyon megnehezítette a dolgunkat. Csak az utolsó körben sikerült biztosítanunk a továbbjutást, és ahhoz is szerencse kellett. Ha a Porto döntetlenre hozza a meccsét a spanyolok ellen, akkor kiestünk volna. Nem így lett, tehát tavasszal a Juventus ellen folytathattuk a menetelésünket.
R: Mindenki emlékszik arra az odavágóra.
H: Nem csoda. Azt hiszem, hogy ez volt karrierem egyik legnagyobb mérkőzése. Igazi adok-kapok, gólzápor, 5-4-es FCM győzelem, majd 2-2 a visszavágón. A sors iróniája, hogy a Lyonnal kerültünk össze a negyeddöntőben, akik szerették volna megbosszulni a döntőbeli fiaskót. Nem sikerült nekik, egy hajszállal ugyan, de jobbak voltunk.
R: Elődöntő odavágó, Marosvásárhely. Canales melyik csapat érdekeit nézte szerinted?
H: (nevet) Persze, értem a célzást. Felelőtlen volt amikor 1-0-s vezetésnél a 38. percben kiállíttatta magát, de nagyon le volt törve, alig lehetett megvigasztalni szegény gyereket. Tudta ő is, hogy a Real Madrid ellen játszani nem egyszerű, főleg emberhátrányban. A csapat viszont megmutatta igazi erejét. Tíz emberrel küzdve parázs mérkőzésen 5-2-re verte el a Királyi Gárdát, így a visszavágón elszenvedett egy gólos vereség is belefért.
R: Sorozatban harmadik BL döntőjét játszhatta a csapat, egyedülálló teljesítmény.
H: Valóban az. Három nappal a döntő előtt 7-0-ra nyertünk a kupadöntőben, a srácokat nagyon feldobta ez. Rossi megmutatta klasszisát, de a hajrában a kékek egyenlíteni tudtak. Mindenki a hosszabbításra készülődött, a fejemben már az járt, hogy milyen szerkezeti változtatásokat kell eszközölnöm, amikor a 89. percben Golub úgy döntött, hogy neki nincs kedve újabb 30 percet játszani és inkább lőtt egy gólt. A londoniak megzavarodtak, Golub pedig biztosra ment és a 91. percben –elnézést, erre nincs jobb szó- meghülyítette a komplett Chelsea védelmet és belőtte a csapat 3. gólját.
R: Még Pep Guardiola Barcelonája sem volt képes ilyen teljesítményre. Azt a csapatot a történelem legjobbjának titulálta a nemzetközi sportsajtó. Szerinted melyik együttes érdemli meg ezt a címet a leginkább?
H: Nem szeretem az efféle összehasonlításokat. Nem hasonlíthatod össze az Puskással és Di Stefanoval felálló Real Madridot a 2000-es évek Barcelonájával, az Aranycsapattal vagy az FCM-el. Más időszak, más stílus, más játékosok. És hiába mondod, hogy alig 10 éve volt az a bizonyos Barcelona, mert 10 év a fociban hosszú idő, sok minden megváltozik. Mindkét csapat egyedülálló a maga nemében, mindkét gárda valami csodálatosat vitt véghez.
R: Akkor sem mondanál ítéletet, ha kielemeznénk az utolsó szezonodat is?
H: Akkor sem. Nem tudsz elfogulatlan lenni. Guardiola minden bizonnyal azt mondaná, az övéi voltak a legjobbak. Én meg azt, hogy az enyémek, de ezek nem objektív vélemények.
R: Hetedik, egyben utolsó évedet töltötted az FCM kispadján. Mesélj erről.
H: Furcsa volt. Már a szezon elején megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy talán abba kellene hagynom. A csapatot mégsem akartam elhagyni a bajnokság közepénél, ráadásul nem is voltam biztos a dolgomban. Egyébként is volt jobb dolgom, mint ezen filozofálni. Tavaly ugyan becsúszott egy döntetlen, de idén ismét 34 győzelemmel fejeztük be a bajnokságot. Megnyertük a kupákat is, a BL csoportban pedig a Monaco, Koppenhága, Barcelona mellé kerültünk. Pontegyenlőség alakult ki a végén, de a Barcelona végzett az első helyen. Kiütöttük az Arsenalt, a Juventust, majd a régi ismerőst, a Lyont is és így jutottunk be sorozatban negyedszer a Bajnokok Ligája döntőjébe. Csoportkörbeli ellenfelünkkel, a Barcelonával ütköztünk, és nagyon simán, 3-0-ra nyertünk.
R: Nem esett szó az egyéni díjakról.
H: Ennyire sok szabadidőd van? (nevet) Rengeteg gólkirályi cím, európai és BL aranycipő, legjobb játékos díjak, a World XI-be is került már be játékosunk, Afrika legjobb csatárát is adtuk már, és a hónap játékosa díjról nem is beszélek. Tényleg sok díjat kaptunk már, fel sem tudnám sorolni.
R: Mi az ami mégis hiányzik?
H: Aranylabda. Említettem már, hogy ha nem ebben a csapatban játszanának, akkor Marcelinho és Golub is simán rajta lenne a listán, ahogy Villalva is. Három fenomenális játékos, de amíg az egész rendszer úgy működik, ahogy jelenleg, addig nincs esély arra, hogy bármelyikük felkerüljön rá. 33 éves Cristiano Ronaldo, Iniesta, Rooney meg tucatnyi hasonló játékosnak van hely, a fiataloknak, akik teljesítményben is oda meg vissza verik őket, nincs.
R: Válogatottak. Három nemzet kispadján ültél eddig, mindháromhoz valamiféle kapocs fűz.
H: Magyarország volt az első. Magyar vagyok, gondolkodás nélkül elfogadtam a felkérést anno, de sajnos nem volt sikeres a tevékenységem. Szűk két év után lemondtam. Románia volt a következő, itt születtem, a csapatom romániai, ráadásul sok játékosomat behívhattam, akiket az előző kapitány nem válogatott be. Több, mint egy évig voltam kapitány, a VB selejtező csoportban a 2. helyet szereztük meg Hollandia mögött, de mivel a csoportmásodikok közül nekünk lett a legkevesebb pontunk, lecsúsztunk a pótselejtezőről. Pech. Horvátország viszont pótselejtezett, de érthetetlen okból menesztették a szövetségi kapitányt. Én beadtam a jelentkezésem, amit elfogadtak. Golub miatt jelentkeztem. Kijutottunk a VB-re ami majd nyáron lesz.
R: Visszakanyarodva még egy kicsit a klubhoz: volt kedvenc játékosod az elmúlt hét év alatt?
H: Ezt így nem mondanám, mert mindenki különleges és fontos volt valamiért. A saját felfedezettekre vagyok a legbüszkébb. Maikel Monteiro, Adrian Catoi, Bogdan Petrescu, Tomas Weigl, Alencar, Marcelinho, Golub, de Diarra, Villalva és Rossi is minden elismerést megérdemel.
R: Egy kis statisztika: 383 hivatalos mérkőzésen irányítottad az FCM csapatát, ezalatt 322 győzelmet értél el, 25 döntetlen és mindössze 36 vereség áll a neved mellett. 1204 gólt lőtt a csapat és 356-ot kapott, 23 kupát, 7 bajnoki címet, azaz összesen 30 trófeát szerzett mialatt te irányítottad. Volt egy 96 mérkőzésen át tartó győzelmi sorozat, 143 meccse nem kapott ki a csapat, valamint az elmúlt 167 bajnoki meccsen mindig lőtt legalább egy gólt a gárda.
H: Nincs mit hozzáfűznöm, a számok magukért beszélnek.
R: Elbúcsúztál már a játékosoktól?
H: Még nem. Holnap lesz egy utolsó beszélgetésem velük, kielemezzük a szezont és utána elválnak útjaink.
R: Mihez kezdesz ezután?
H: Egyelőre pihenek. Aztán előfordulhat, hogy egy másik csapat kispadjára ülök le, de mindenképpen szeretnék majd visszatérni az FCM Marosvásárhelyhez.
R: Mennyire nehéz elhagyni a csapatot amelyet te tettél naggyá?
H: Iszonyatosan. Hét év az hét év.
R: Miért hagyod abba a munkát?
H: Egy kissé belefáradtam. Úgy érzem, hogy nem tudnék újat mutatni már a csapatnak és a szurkolóknak.
R: Szerinted a következő menedzser képes lesz legalább hasonló eredményeket elérni?
H: Bízom benne.
R: Gratulálok a munkásságodhoz, kellemes pihenést kívánok, és remélem, hogy látunk még téged a kispadon!
H: Köszönöm.
u.i. ha bármiről képet szeretnétek, szóljatok. :D