A feltölhető maximális képméret: 750x563 pixel!
No warez, no cry!
No warez, no cry!
-
#68910
Atletico Roma - 2014/2015 - Serie A
Első körben néhány szót az igazolásokról. Bármennyire is azt hittem, hogy belenyúltam a tutiba a nyáron, tévedtem, és sok esetben inkább a trutyiba nyúltam bele. Kiderült, hogy bár jónak tűnt, mégsem akkora móka ha ingyen hozok rutinos rókákat, akik elviekben még hozzá tudnának tenni a játékhoz. Befürödtem Adrianoval, Drogbával, valamint Ashley Cole is elfocizgatott 4 millió eurót egy év alatt, a teljesítménye meg jócskán elmaradt a várakozásoktól.
Cassanira eltapsoltam 8,5 millió eurót azért, hogy 8 meccses játsszon fél év alatt majd januárban ugyanennyiért távozzon. Mondjuk ő egész ősszel sérült volt.
Anderson kölcsönvétele nagy üzletnek tűnt, mégis Manchesterbe került vissza januárban.
Lescott nem volt nagy wasistdas, de aztán szerencsére belejött. Akivel egy kicsit mellényúltam, az a télen érkezett Rabiola volt, sokat nem tudott hozzátenni a játékhoz.
És akkor jöjjön a pozitív oldala a játékosmozgásoknak. Édersont és Vivianot szép összegért tudtam értékesíteni, akárcsak Rosinat.
A szezon igazolása nem is tudom, ki lehetne. Renato Augusto és Ayoze között nem tudok dönteni. Az biztos, hogy mindketten megérik a pénzüket. Renato Augusto a csapat egyik vezére volt mindaddig amíg meg nem sérült a szezon véghajrájában, Ayoze meg 18 évesen fogta magát és bevágódott a kezdőbe, szórt egy triplát a Milannak, és lubickolt, mint hal a vízben. Verratti miatta kényszerült ki a jobbszélre.
Szóval az igazolások:
Az Inter ellen játszottuk az Olasz Szuperkupát, be is húztuk.
Az Olasz Kupában a Napoli és a Genoa után a Romát vertük (5-3, 0-2) az elődöntőben, a döntőben pedig a Palermo ellen meccseltünk, és nyertünk.
A Serie A kiegyenlített volt, a legnagyobb harc a Milan és köztünk zajlott a bajnoki címért. 37 forduló elteltével tudtuk bebiztosítani a serleget, miután az Inter ellen 4-0 arányban nyertünk. Egyébként láttam én már sok tabellát meg sok csapatot gyengén teljesíteni, de szerintem az, amit a Lecce összehozott, "überelhetetlen".
Egyéni címek tekintetében visszaállt a világ rendje, Feczesin idén is gólkirály lett.
Bajnokok Ligájában a Bayern, Celtic, Valencia trió mellé kerültünk, sok esélyt nem láttam a továbbjutásra. A 6. fordulóban dőlt el, hogy megvan a továbbjutás, sőt, jó adag szerencsével a csoportelsőséget is behúztuk.
Jöhetett a Bordeaux, akiket 4-3-as összesítéssel ütöttünk ki és így bekerültünk a negyeddöntőbe.
A sorsolásnál megintcsak szerencsénk volt, mert a Leverkusent húzták mellénk. Renato Augusto döntötte el kb a továbbjutás kérdését, amikor az első meccsen hátrányból tudtunk fordítani a góljával és gólpasszával. Hazai pályán aztán kikaptunk 1-0-ra, de 2-2-es összesítéssel, idegenben lőtt több góllal bemasíroztunk az elődöntőbe.
Utaztunk Manchesterbe a Unitedhez, ahol kínkeservesen, vért izzadva hoztunk össze egy 1-1-es döntetlent. Rómában már semmi izgalmas nem történt, ha leszámítjuk a közel 30 lövést, amit az angolok összeszerencsétlenkedtek, és 0-0 lett a vége.
Döntő, olasz derbi. A másik ágról a Milan jutott be a madridi döntőbe. Tartottam tőlük, mert a bajnokságban is ők voltak a legnagyobb ellenfeleink. Minden idők legborzasztóbb, legunalmasabb Bajnokok Ligája döntőjét játszottuk kb.
Van 42 millió euró a kasszában, szezon közben volt egy elnökváltás is.
Csapatfotó:






