Az újesztendő rögtön egy vereséggel indult, bár a Sporting otthonában belefér a botlás. Ha nyertünk volna, akkor tíz pontos differenciával zártuk volna az odavágókat. Így csak héttel, de lehetett megint tíz, mert rögtön utána a Befica jött hozzánk. Ha nyerünk, nagyon megnő a két csapat közötti távolság és nekünk már csak egy igazi rangadónk maradt, a pocsék idényt futó Portóval meccseltünk otthon. Szóval igen jó eséllyel pályáztunk volna a címvédésre, ha sikerül nyernünk. Vérbeli hatpontos rangadó. A forduló előtt a Benfica kipottyant a kupából. Sportingban kaptak ki. Nem nagyon tudtam értékelni a helyzetet. Előnyünkre vagy hátrányunkra fog ez szolgálni? Egy meghatározó védőnket is nélkülöznöm kellett, Koné Elefántcsontpart színeiben, az Afrika Nemzetek Kupáján vitézkedett. És még rengeteg sérülés is tizedelte a keretet. Amennyire mellénk pártolt a szerencse az előző fordulókban, most éppúgy el is hagyott minket, ami egyenértékű lett a vereséggel.


Itt kiderült, hogy ez sem lesz sima bajnokság. Inkább izgalmas és végsőkig kiélezett. A helyzetünk igen kedvező volt, csak hozni kellett a kötelezőt és a keret erősségének megfelelően sorra szerezni a pontokat.

A pályán kívül ismét nagyot alkottunk, ha már ez utóbbi két meccs nem sok sikert hozott. A Portónál kegyvesztetté vált Nani-t sikerült ingyen leigazolnunk.


Volt egy fura skizofrén esetem az Algarve stadionban. Barátságos labdarúgó mérkőzésen, brazil szövetségi kapitányként a portugál nemzeti csapat ellen játszottunk. Fura volt, de legalább értettem minden szót a pályán. Volt is nagy felhajtás körülöttem. Portugál, brazil és még magyar újságírók tömkelege szegezte nekem a kérdéseit. Leginkább a nyári VB-ről akartak diskurálni és esélytlatolgatni, de én szigorúan csak a portugálok elleni meccsel voltam hajlandó törődni. A világbajnokság nyomásával elég volt nyáron foglalkozni. A mérkőzés nem volt könnyű, és nagy örömömre, küzdenitudásunkat is megcsillogtattuk. Viszont bármennyire is próbáltam nem tudomást venni róla, egyre jobban foglalkoztatott a VB gondolata. Nem egész fél év és kezdődött a torna. Már ekkor a csapatösszeállításon járt az eszem és a 23-as keretet tervezgettem. A gerinc már megvolt, de néhány poszton lehetett változásra számítani és formaidőzítés sem volt elhanyagolható.
Csak, hogy a szorongás és idegeskedés klubszinten is belengje az életem, a következő fordulók sem hoztak nagy változást a bajnoki csatározásban. Minden címre esélyes alakulat ott lihegett a másik nyakában és egyik sem tette meg azt a szívességet, hogy leszakadjon. Mi is összeszedtük magunkat és a két vesztes meccs után újra zsinórban hoztuk a győzelmeket.


Fura volt a múltbeli sok döntetlen után, lenyomni 22 fordulót egy árva pontosztozkodás nélkül. Ez is bizonyította számomra, hogy érettebb játékosok alkotják a csapatot. És innen egyenes út vezetett a jó szerepléshez, amivel vezettük a tabellát. Tudtuk még sok van hátra, de karnyújtásnyira volt a bajnoki címvédés.

És akkor az Inter elleni visszavágó is elérkezett. Nagy felhajtás, rengeteg sztár és ismerős arc. Adrianonak meg is mondtam, hogy ne számítson VB részvételre, ha gólt rúg ellenünk ezen az estén. Pszichikai hadviselésből is fejlődtem, és a negyeddöntős tagság lehetősége kihozta a sportszerűtlen énemet. Csodálatos játékot produkálva, hatalmas tettet vittünk véghez.


Első alkalommal várhattuk a negyeddöntő sorsolását. Harmadszor utaztunk Nyonba. Mondanom sem kell melyik lakosztályt kaptuk. A lehetséges ellenfelek közül, két csapatot láttam volna szívesen. A HSV-t és a Sportingot. A szerencse mellénkszegődött és ismét fricskázhattam a Sporting orra alá, a nyári mizéria eredményeképp. A sorsolás után fütyörészve közlekedtünk egész nap, az őrületbe kergetve a közelünkbe tartózkodókat. A szállodai személyzet, a taxis meg az órás még elviselte, de a szomszéd szobában és asztalnál ülők már talán panaszkodtak is. Mi meg csak vigyorogtunk, mert reális esély vált az elődöntőbe jutásra.
Nem vigyorogtunk annyira, inkább csak kínunkban, mikor a kupaküzdelmek elődöntőinek sorsolását megtartották. A legnehezebb ellenfelet kaptuk és ráadásul idegenben kellett döntőbe jutnunk. De mostmár tényleg minden fronton alázhattuk a Sportingot.
Bajnokságban lejátszottuk az első döntetlen meccsünket a Guimares vendégeként, és gőzerővel készültünk a BL meccsekre. Még a két mérkőzés közötti bajnokinkat is elhalasztattuk. Csak a Sporting ellen hangolódtunk. És micsoda sikerrel.


Szinte tökéletes eredmény. Már csak az kellett a hibátlan teljesítményhez, ha mi szerezzük az első gólt és beállhattunk volna kontrázni. Hát ezt csak részben sikerült megvalósítani, amit kompenzált, hogy az elődöntőben találtuk magunkat. Minden kiesési forduló abszolválásával £1,7millió ütötte a markunkat az UEFA-tól.

Ezzel igen illusztris társaságba kerültünk.


A BL meccsekkel, a Portó elleni hazai rangadóval, a Sporting vendégeként megvívott kupameccsel és a szigeti rangadóval tarkított sorozatunk, nem volt éppen könnyűnek nevezhető.


Megmérettetünk és megálltuk a helyünket. Négy fordulóval a vége előtt kellett még öt pont a címvédésre. Négy meccs, amiből hármat otthon játszunk a táblázat alsó részén tanyázó együttesek ellen. Már nem is lehetett fogadni a bajnoki címünkre. Nem érte meg a fogadóirodáknak.
És még volt a BL elődöntő is. Egy módfelett eseménydús első meccset vívtunk, ahol az idegenben szerzett góljainknak nagyon tudtam örülni. Az elmulasztott győzelemnek, pedig kevésbé. Két dolog volt nagyon fontos a visszavágón. Kivédekezni kapott gól nélkül és egyet begyömöszölni valahogy. Nos az utóbbi sikerült is rögtön az elején, de egy formás támadás végén az első része kútba ugrott. Nem sokra rá ismét nálunk volt az előny, de a félidő végén egy fegyelmezetlenség miatt nagyon rossz helyzetbe kerültünk. Bíztattam a fiúkat, hogy ki tudják húzni. A szünet után rögtön 11-eshöz jutottunk, amit értékesítettünk és innen csak az eredményt kellett tartanunk. Sikerrel.


Várt ránk a Barcelona, a Liszaboni döntőben. Félig hazai pálya lesz számunkra a Sporting stadionja, és talán ezt ki is tudtuk használni. De ha mégsem, akkor is ki szólhatta volna meg az idáig elért sikerünket. 20 esztendőnyi rakkolós munka végén ígértem az európai kupa győzelmet, erre a 8. közös nyarunkon itt álltunk a kapujában. Hihetetlen.