Azután a 27. fordulóban érkezett hozzánk a Pacos és az utolsó utáni pillanatban szerzett Gróf góllal nyerni tudtunk. Ezzel tíz pontra duzzadt az előnyünk és ha a Benfica nem nyeri meg az utolsó négy meccsét, már akkor is bajnokok lettünk volna. Ezt a szívességet a 27. fordulóban nem tették meg, hisz 3-1re nyertek a Guimares ellen.
A 28. fordulóban utaztunk a 4. helyezet Bragához. A bajnokságunkhoz egy győzelem kellett vagy, hogy a Benfica pontot hullajtson. A BL döntő előtt, eufóriában, mi nem is győzhettünk. Talán már az is pozitívum volt, hogy senki nem dobta be a törölközőt a játékosok közül. Rossz szavam nem lehetett rájuk. Halkan azért megjegyeztem, hogy ez szégyenletes produkció volt!
A Benfica 3-0ra nyert Avesben, így 4 pontra olvadt az előnyünk.



Képlet ugyanaz. Ha nyerünk, bajnokok vagyunk. Ha nem, akkor is lehettünk, csak a Benfica se nyerjen. Nem vártuk meg, hogy az ellenlábasunk botoljon és egy nagyon nyögvenyelős meccsen, egy szögletből szereztünk vezetést, majd egy távoli lökettel bebiztosítottuk a bajnoki címvédésünket.

És a végeredmény.



Annyiszor jártunk már a Sporting pályáján és annyira ismertük már a körülményeket. De ez most valami igazán különleges dolog volt. Még az én harcedzett és nagy eseményt látott gyomrom is beleremegett abba, hogy hova is jutottunk. De az is nagy kérdés volt, hogy az a sok szigetlakó hogyan jutott el ide. Ennyi hajó és repülő nincs egész Portugáliában, ami ezt a rengeteg szurkolót ide szállíthatta volna. Még abba sem voltam biztos, maradt-e a szigeten akár egy lélek is. Mindenki nekünk szurkolt. Egész Portugália, kivéve talán néhány Maritimo eszementet, egész Hispánia, kivéve a Katalánokat, egész Magyarország, kivéve a feleségem ex-pasijait és minden kiscsapat szimpatizáns, aki hisz Góliátban. Még Ázsiában is sorra alakultak a rajongói klubok.
Egyben biztos voltam. Azt a taktikát fogom alkalmazni, ami eljuttatott ide bennünket és ami miatt sok ezren örömmel nézték a meccseinket. Támadás felkiáltással futottunk ki az öltözőfolyosóról. Nem mondhatnám, hogy ennek megfelelően nekiszegeztük a nagy Barcelonát a kapujuknak, de minden második helyzetükre, nekünk is volt egy válaszunk. Egy ilyenből a félidő hajrájában gólt tudtunk rúgni és nagy meglepetésre, vezetéssel vonultunk a pauzára. Szünet után két tragédia ért minket. Kulcsszereplőket vesztettünk el. Előbb Barbosa nem tudta folytatni a játékot, majd Díaz-t küldte le idő előtt a spori, egy durva szabálytalanság miatt. Nincs mit tenni, jöhetett a személyiségünk meggyalázása, a bunkerfoci. Bebizonyítottuk, hogy ezt is tudjuk eredményesen művelni, mikor az utolsó percben egy kivágott labdára lecsapó Augusto, feltette a tortára a cseresznyét.