A feltölhető maximális képméret: 750x563 pixel!
No warez, no cry!
No warez, no cry!
-
#17077
2012es Ebre nem jutottunk ki egyébként elég jó már a csapat, csak nem volt szerencsénk most 3 meccs után vezetjük a VB selejtezőcsoportot, az eddigieket egy rövid novellába foglaltam, ami eléggé tükrözi a hazai
viszonyokat
2012...
Már 5. éve vagyok szövetségi kapitány. Minden tudás nélkül, mindössze mágnestábla ismerettel lettem kapitány, mert Kisteleki régi jó barátom. Szerencsére a közvélemény bevette a maszlagot hogy 2012-ig csapatépítéssel kell foglalkoznunk és megvárni, hogy a fiatalok beérjenek. A 2012-es EB-re már a kijutás volt a cél, az emberek vártak a csodára, nem volt nekik elég hogy néha egy-egy barátságos meccsen elérünk egy-egy jobb eredményt, valódi sikerre vágytak... Ez a siker azonban a kiscsapatok elleni nagyképűsködésen elúszott. Miután kiderült hogy, már nem juthatunk ki a 2012-es Európa Bajnokságra a már megszokott október 23.-ai tüntetősdi újra komolyabbra fordult... Megostromolták az MLSZ székházát és csak az oda vezényelt rendőröknek köszönhetjük életünket egy páran akik ott tartózkodtunk. Ezután a szurkolói szóvivő kijelentette ,hogy amíg én vagyok a szövetségi kapitány bojkottálják a meccseinket a nagy szurkolótáborok. Ennek ellenére Pistával lebeszéltem, hogy legalább az őszi 3 meccsen hadd maradjak én a kapitány, mert úgyis segítettem neki már párszor én is. Nagy nehezen rábólintott a dologra. Mivel szurkolókra nem számíthattunk maximum egy kis balhéra inkább nem szerveztünk barátságos meccseket csak egymás közti játékot tartottunk az összetartásokon. Majd eljött a nagy nap. Oroszországot láttuk vendégül. Mivel már nem kellett attól tartani, hogy a kőolajvezetéket elzárják ha nyernénk, ismertettem a taktikát és sok szerencsét kívántam a fiúknak. A meccsre csak orosz szurkolók és divatdrukkerek jöttek akik csak az orosz sztárokra voltak kíváncsiak, legfőképp Arshavinra. Az első félidőben hiába támadtunk többet csak egy Priskin kapufára jutottunk. Majd eljött a mi időnk, a friss felfedezettem Lengyel Attila (akit még a spanyolországi nyaralásomon szúrtam ki, főként azért mert a menedzsere jó pénzt ajánlott ha sikerül a válogatott szereplés hatására nagyobb csapatba igazolni Murciából) hatalmas gólt lőtt Akinfeevnek, majd jött egy Papizsanszkij bomba aki azóta válogatott mióta bekerült a családba, majd egy újabb Lengyel lövés és 3-0 állt az eredményjelzőn...
![]()
A média istenként tisztelt idehaza, a szurkolók is kezdtek reménykedni.
Ezután jött a vaduzi kirándulás, szerencsére már nem sokan emlékeznek az Újpest leégésére így a szégyenteljes 1-1-es eredményt a véletlennek és a bírói hibáknak tulajdonítva sikerült kimagyarázni, így csak a fél ország utált meg 90 perc alatt, meg azok akik a meccsre elkísérték a csapatot...
![]()
Nem sokkal ezután Moldovát fogadtuk a Puskásban... A kapuhoz szegeztük őket, erre egy szabadrúgásból vezetést szereztek, a stadionban pár percen belül pokol kerekedett, a dühös szurkolókat csak könnygázzal lehetett megfékezni a szünetben. Az öltözőben fejmosást tartottam és közöltem hogyha itt most nem nyerünk akkor berohan pár ezer ember a pályára és ki tudja mi lesz, Priskint is becseréltem és megmondtam neki hogy meghozhatja az áttörést a támadójátékban. Ennek meg is lett az eredménye Priskin és Papizsanszkij góljaival megnyertük a meccset 2-1re, valamelyest a szurkolók is lecsillapodtak, de pár zárt kapus meccsre számíthatunk.
![]()
