A feltölhető maximális képméret: 750x563 pixel!

No warez, no cry!


  • myl0
    #16636
    A.F.C. Workington
    1. Szezon (2007-2008)

    Elő-szezon:
    A város Észak- Angliában az Ír tenger partján terül el. A kisváros egyetlen büszkesége (sport ügyileg) a profi Rögbi csapat. Azért jöttem ide, hogy ezen változtassak. Mivel a csapatnál nem jöttek, úgy az eredmények, ahogy azt az elnök úr kitalálta, leváltotta Darren Edmondson-t a 36 éves játékos managert és engem ültetett a helyére. Azt mondtam az elnök úrnak, hogy megtudom, nyeri neki a Conference liga északi csoportját, de ehhez olyan játékosok kellenek, akik focizni is tudnak. A csapat idekerülésemkor halászokból, bányászokból és pékekből állt, akik csak fizetés kiegészítésként léptek pályára ebben a fél-profi csapatban, úgy ahogyan az edzőnk is, aki főállású Szalmakalap-kötő volt. Az elnök úrral, Huphrey Dobie-val arra a következtetésre jutottunk, hogy ennek egyszer és mindenkorra vége kell, hogy legyen, ha sikereket akarunk elérni. Mondtam neki, hogy ismerek olyan fiatal magyar ingyen igazolható játékosokat, akik szívesen jönnének ide. Dobie úr azt válaszolta, hogy tegyek, amit jónak látok, csupán két feltétele van. Az első, hogy csak ingyen igazolhatok, és hogy ne lépjem túl a fizetési keretet. Elkezdődött tehát a játékos mozgás, aminek következtében 17 új arc jött ebből 2 ember kölcsönben az anya egyesülettől (Carlisle United). 9 ember hagyta el az egyesületet mindegyikük ingyen távozott. Ezzel az átigazolási piac legaktívabb egyesülete lettünk. Érkezett még egy manager asszisztens Glushenkov Ukrajnából és egy edző Szerbiából Dragicevic személyében.


    Közben játszottunk pár felkészülési meccset walesi és ír fél-profi csapatokkal, az 5 mérkőzésből csupán egy győzelmet tudtunk aratni, a többi vereséggel végződött. A csapatnak nem igazán feküdt az akkori kontratámadásra alapozó taktika, de egyre csak ezt erőltettem.

    Az őszi szezon a Conference Északi Ligában:
    A csapat az első 7 meccsen nem igazán alkotott maradandót 2 győzelem 3 döntetlen 2 vereség. A 2. vereség igen fájó volt és ott telt be a pohár, ugyanis a Kettering ellen bele szaladtunk egy 4-1-es zakóba idegenben.

    Igazoltam még két játékost, akik a csapat meghatározóivá váltak (Török és Dabas).
    Ekkor váltottuk le, az elbaltázott 4-5-1-es szörnyű taktikát, egy 4-3-1-2-őt, kezdtem alkalmazni erősen támadó mentalitásban. A következő 9 meccsen nem találtunk legyőzőre és a védelmet is sikerült passzentosra összerakni. Aztán jött a fekete leves 5 játékosom sérült le 1-3 hónapra köztük (Török, Máté, Dabasi stb.). A 18. fordulóban a hatalmas menetelés véget ért a Harrogate otthonában (2-1 oda). Mivel nem igazán volt épp csatárom érkezett Papp a Demecserből szintén ingyen. Az őszi szezon záró fordulójában az akkor vezető Hinckley-t fogadtuk, az eredmény: 2-1 nekünk, ezzel csapat a fél távnál 1. helyen áll a bajnokságban.



    FA Kupa:
    A csapat az FA Kupa 2. selejtező körében kapcsolódott be a küzdelmekbe, ahol a Bromley csapata volt az ellenfél. A csapat könnyednek csöppet sem mondható 2-1-es sikert követően idegenbe látogatott a Newport County csapatához. Végig a kezünkben tartva a meccset 1 – 0 arányban tovább jutottunk. A 4. selejtező körben az egy osztállyal feljebb tanyázó Exeter csapatához vizitáltunk. Mint a médiának, mint a szurkolóknak kétségei voltak a továbbjutást illetően. Ez az első félidőben meg is látszott a fiúk teljesítményén, ugyanis már elég korán hátrányba kerültünk. A félidőben egy alapos fejmosás megtette a hatását, ugyanis Gergő Gábornak köszönhetően a 82. percben sikerült az egyenlítés és így az újrajátszás kiharcolása.
    3 nap állt a csapat rendelkezésére, hogy felkészüljünk idei egyik legnehezebb mérkőzésünkre.
    Óriási volt az érdeklődés a meccs iránt, ezt mutatja, hogy megtelt a 2500 fős stadionunk (najó csak majdnem, ugyanis „csak” 2100an voltunk). A közönségnek is hála Gábor Gergő a 14 percben vezetést szerzett, amire a 21. percben jött a válasz az ellenfél részéről. Már- már úgy tűnt, hogy büntetőkkel dől csak el a továbbjutás, de jött a csereként beállt Berkeley és a 76. perben 2-1 re módosította az eredményt, erre ellenfelem már nem tudott válaszolni, így a csapat ismét továbbjutott.

    Most már a vezetőség által előirányzott szinten voltunk (FA Kupa 1 forduló), ahol a Heyes & Yading csapatát sikeresen kilöktük 3-1 el. Az Fa Kupa 2. fordulójában a Moracembe (egy Coca Cola Ligue 2-es) csapatát sorsolták mellénk. Ha az Exeter ellen esélytelenek voltunk, akkor most? Küzdöttünk, hajtottunk, de 3-0ra kikaptunk. A csapatot nem szidtam le. Még a vereség ellenére is tisztességesen helyt álltunk.

    Egyéb kupák:
    Setana Shield: nem okozott nagy fejtörést a csapatnak ugyanis rögtön az első meccsünkön 4-0 ra kikaptunk a Barrow-tól. Abszolút cserecsapattal álltunk ki, mivel rápihentünk a következő bajnokira.
    FA Trophy: A Laight elleni 1-1-es idegenbeli meccs után otthon 2-2 játszottunk és mivel a ráadásban sem született döntés a büntető párbaj következett, ebben úgy maradtunk alul, hogy a négy darab 11esből mindössze egyet értékesítettünk.
    Mivel minden kupából sikerült kiesni így 100%osan a bajnokságra koncentrálhatott a csapat

    A tavaszi szezon a Conference Északi Ligában:
    Talán a sok sérült miatt nem kezdődött túl jól a bajnokság második fele. Török István koponyatörés miatt korábban kiesett a bevethető csatárok közül, Berkeley a másik csatárom pedig távozott, ezen kívül pedig a tartalék keretből eladtam a 22 éves támadó középpályást, Wilkie-t. A csapaton belüli morált tovább rontják azok a játékosok, aki egyszerűen nem járnak edzeni, Ocsenás József már 2 hónapja fizetést sem kap ez miatt (4szer nem volt edzeni), mert ezeket a meg nem jelenéseit 2 hét fizetés megvonással honoráltam. Józsitól Koleszár Viktor is kedvet kapott a lógáshoz, természetesen fizetés neki sem járt egy ideig. A két játékos mondanom sem kell rettentően berágott, és távozni akarnak. Én nem állok az útjukba, csupán 1 probléma van: mégpedig az, hogy a kutyának sem kellenek. A manager asszisztensem, a kapus edzőm és az edzőm is bejelentette, nem kívánnak szerződést hosszabítani a csapatnál. Szóval nyáron újak jönnek helyettük. A távozók (a fizetési keret emelkedésével) lehetővé tették, hogy tovább erősítsem a keretemet. A BVSC -ből érkezett Szrnka Csaba (védő) és egy fiatal tehetséges középpályás Nyári András személyében, az Abda csapatától természetesen ingyen.
    A Hinckley elleni siker után mintha elszegődött volna mellőlünk Fortuna. Ugyan a Southport ellen nyögvenyelősen sikerült nyerni, de ezután 5 meccsen mindössze 5 pontot sikerült szerezni. Ugyan a bajnokságot továbbra is vezettük, de már csak 1 ponttal.
    Nem igazán jó előjelek ezek a Kettering elleni meccs előtt, akik akkor a 2. helyen tartózkodtak a bajnokságban 1 ponttal mögöttem.

    A védekező taktust kissé átalakítottam, úgy hogy a szélsők jobban segítsék támadóimat.
    A mérkőzés előtt a városban már hallani lehetett a szurkolók pesszimista hozzá állását: Ha most kikapunk akkor fel, sem jutunk.
    A taktikai váltás bejött és kiütöttük a hozzánk vizitáló másodikat (akik ezután már 3. helyen álltak).

    Az ezután következő meccseket egy szó jellemzi: KATASZTRÓFA
    A taktikám, úgy ahogy volt becsődölt (vagy csak egyszerűen a szerencse került el minket)
    Eddig sem voltunk valami nagy vitézek idegenben, de most már hazai pályán sem brilliróztunk, sőt!
    A Kettering elleni rangadó után 7 meccsből csak egyet tudtam megnyerni. Hol megpattanó szabadrúgás góllal, hol büntetővel, hol pedig 30 méteres bombagóllal kaptam ki vagy buktam el 2 pontot az utolsó vagy épp az első percekben. Érdekes továbbá, hogy ellenfeleim kapura tartó lövései többnyire megegyeztek a góljaik számával.
    A Vauxhall elleni meccs előtt átálltunk egy sima 4-4-2re. Egy gyönyörű meccsen 3-0ra kiütöttük őket.

    Ezt követően a Telfordot fogadtuk hazai pályán és egy szerencsétlen meccsen 1-0 ra kikaptunk. A következő két meccset behúztuk (Reddich 14 helyezett és Hinckley 4. helyezett ellen) ez azért is örömteli, mert idegenben sikerült. Előbbi csapatot, 2-0ra utóbbit 4-0ra ütöttük ki. Már 3 fordulóval a vége előtt biztos volt a helyünk a rájátszásban és 5 ponttal voltunk lemaradva az éllovas Ketteringtől. A bajnoki címhez mind a három meccsünket hozni kellett volna, úgy hogy a Kettering pontokat hullajt el.
    A Gainsborough ellen hoztuk a kötelezőt egy 3-1-es győzelemmel, de sajnos vetélytársam is, aki 1-0 verte a Nuneanton-t. Így a különbség nem változott 2 forduló és 5 pont előny oda.
    A következő fordulóban az utolsó előtti csapatot a Harrogate-t fogadtam. A meccs elején büntetőt ítéltek nekik. Mindent egy lapra tettem fel, támadtam, meg is lett az eredménye előbb kiegyenlítettünk majd a 73. percben vezetést szereztünk. Visszaálltam a normál taktikára ultra-támadóról és jött az egyenlítés a 76. percben. A vereség azért is fájó, mert 2 kapura lőtt labdájuk volt. Így az utolsó forduló tét nélkül zajlott
    Az egyetlen reményem a Rájátszás volt, ami valljuk be nem egy séta galopp.

    A Rájátszás:
    A kérdés adott volt. Megörvendeztetni a szurkolókat egy továbbjutással, vagy az egész éves munkánkat dobhatjuk a kukába. Mondjuk a csapat teljesítményére, így sem lehet panasz, hiszen előzőleg a média a 8. helyre várt. Az egy másik kérdés, hogy bajnoki címet ígértem.

    A Kettering már feljutott rajta kívül még egy csapatnak adatik meg a lehetőség, hogy jövőre a BS Premierben folytathassa.
    A Boston United, a Hinckley és a Worchester, persze rajtunk kívül.
    A Boston United a Worchester-t, mi pedig a Hinckley-t kaptuk az elődöntőben.
    Az első meccsen 1-1el végeztünk otthon, mi szereztünk vezetést és mivel nekik nem ment ezért a védő úgy gondolta milyen jó lenne saját kapujába fejelni a labdát…

    A másik meccsen a Boston United 3-1re nyert.



    Nehéznek ígérkezett a visszavágó. De kezdjük a másik meccsel. A Worchester ugyan nyerni tudott 1-0ra, de ez édes kevés volt. Így az egyik résztvevője a döntőnek a Boston United.
    Nehezen indult a meccs. Muszáj volt támadni, mivel az idegenbeli góllal ők álltak jobban. Kitámadtunk, majd egy kontra támadás végén vezetést szereztek. A félidő végén megsérült a sztár csatárom, így nem maradt bevethető támadóm. Tovább rohamoztunk, de semmi sem sikerült. A 79. percben aztán újabb kontra újabb gól oda. Sajnos nem sikerült a feljuás.

    Mialatt hazafelé utaztunk a csapat buszán, lakáshirdetéseket böngésztem az újságban. Arra gondoltam, hogy, biztos kiüldöznek a városból, vagy talán még meg is égetnek a szurkolók, mint a középkorban a hitszegőket.
    Begördült a stadion elé a busz. Nem hittem a szememnek. A csapat székháza előtt 2-3000 szurkoló várt minket. Oda jött a vezérszurkoló és megölelt, majd azt mondta, nem baj ez is szép eredmény volt, majd jövőre sikerül. Kellemes sörözéssel telt az est hátra levő része. Így kezdődött meg a megérdemelt szabadság.