A feltölhető maximális képméret: 750x563 pixel!
No warez, no cry!
No warez, no cry!
-
#16300
Clube Desportivo Nacional
4. szezon
Valamit idén fel kellett mutatnom. Negyedik alapozásomat kezdtem meg a csapat élén és a hihetetlen kupagyőzelem után, mintha egy kicsit álmoskás lett volna a hangulat a csapat körül. Szóval a 4. szezonra kellett valami kiugrót produkálnom. Újabb trófea, esetleg BL indulásra jogosító helyezés, vagy ahogy a cigány jósnő ígérte, bajnoki arany májusra (bár szerintem be volt csiccsentve és csak a jatt utáni sóvárgás mondatta belőle).
Nagyon aktívan kezdődött a nyári uborkaszezon. Játékosforgalom, scoutolások, shortlistára helyezések tarkították a nagyon offenzív játékospiacon töltött heteimet.
Elment Pittman és a svájci válogatott Benaglio. Utóbbi kifejtette, mennyire bánja, hogy nem dolgozhat velem többé. Gondoltam, ha folyamatosan küldi a Milkacsokit, meg nyit nekem egy bankszámlát Zürichben, akkor lehetünk továbbra is barátok. Egyébként ezt a nyáladzást hagyja meg a lányoknak.
Rekordösszegért elkelt Nimo is. £7.000.000 + 30% volt a lelépési díj, ami jelentősen helyre tette a büdzsét. Valamint Souza is kitalálta, hogy túl kicsi csapat ez a Nacional. Ez a mehetnék £2.000.000-t hozott a konyhára. A Santos perkálta az összeget.
Nagyon nagyot húztam, fél Ibéria elismerését kivívva, mikor a kegyvesztett Hélder Barosát elhoztam ingyen a Portótól. Élete pillanatának nevezte a váltást. Ültem ott a kamerák kereszttüzébe és gondoltam, ez is kezdi ezt a szarságot. Mintha köldökzsinór helyett Nacional sállal a nyakában jött volna világra. Belül mondjuk imponált, hogy ide sikerült hoznom, de egy fintort elengedtem szavai hallatán. Pályán vívjon ki elismerést, ne a bemutatkozó szövegében puncsoljon a szurkolóinknak.
Összességében 6 játékost igazoltam, és 15en mentek máshová szerencsét próbálni .
Mondhatni szokásos előkészületi ellenfeleim voltak. Nagyok és ők akartak jönni, én meg nem ellenkeztem. Újdonság volt, hogy most először vizitált az aktuális BL győztes, Chelsea személyében szerény otthonunkba. Szerettem volna több meccset lekötni, de úgy látszik a nagyok csak ajánlkozni szeretnek, hívást fogadni nem annyira.
Borzalmas, katasztrofális, kiábrándító, siralmas kezdés. Nem is tudok elég negatív jelzőt használni.
És az UEFA-kupás szereplésünk is kritikán alulira sikeredett:
Így maradt a hazai vitézkedés. Teljes gőzzel a bajnoki meccsekbe vethettem magam. Volt min javítani és fel kellett ráznom a csapatot. Ez hellyel-közzel sikerült is, hisz elkezdtünk pontokat gyűjteni. De a játék és az eredmények fényévnyire voltak attól, amit elképzeltem. Kezdetem feladni a hitem egy újabb sikeres szezon elérésében. Már az alapelvárásnak kikiáltott Európai szereplés is csak egy elérhetetlen álommá vált a szezon e szakaszában.
És jött a madeirai derbi. Még a csillárról is lógtak a nézők. Persze az előjeleknek megfelelően újabb vereség lett a vége.
Mondtam is a meccs utáni eligazításkor, hogy ez totál betli. Erre néznek rám bambán. Na mondom a pálinka után még egy Hungarikum amire megtanítom őket, így rögtön leültünk ultizni. Éjfélig zsugáztunk és mivel rendesen megkopasztottam őket, a haragom is elszállt. De szerintem, hagytak nyeri a csibészek, mert ha még a piros rekontra 40-100 ultimat is elcsípik, tuti vér folyt volna. De legalább ez a közös időtöltés összehozta újra a csapatot. Az idegenbeli meccseinkkel járó hosszú repülőutakon nagyon jó hangulat alakult ki a kártyázás révén. Nem tudom, hogy ennek köszönhetően v. valami egyéb esemény következményeként, de elkezdtünk felfelé kúszni a tabellán.
És eljővén a Sporting elleni idegenbeli meccs. Nem állítnám, hogy támadólag léptünk fel, de a védelem kimagasló formája folytatódott és egy kontra ill. szabadrúgás góllal ismét borítottuk a papírformát:
Ekkor 5 pontra volt az európai indulást érő 5. hely. A kupában is állatunk és a két hónappal ezelőtti kilátástalan helyzet, hírtelen egy igen jó előérzetű évkezdetté fordult át. Egyenletes kiváló teljesítményünket, a január hó menedzsere címmel honorálták. Érdekeségképpen megjegyezném, hogy a hónap játékosa Máté Péter lett, aki a Guimaresben tolja. Rá is csörögtem, hogy a magyar focikolónia fergeteges januárját üljük már meg. Hát így tettünk. Talán ez a siker segít abban, hogy az elkövetkezendő években nem csak mi ketten ünnepeljünk szilveszterkor, hanem minél több idegenlégiósa legyen hazánknak. Kimagasló tehetségből van egy pár, ellephetnék Nyugat-Európát. Mind közül Richolm tűnik a legnagyobb ígéretnek. Jó lenne nyáron lépnie, hogy ne rekedjen meg a fejlődésben.