Avagy szerintettek ki volt a legnagyobb magyar?
-
Zóanagyvarázsló #235 Azért elég felületesen sikerült megközelítened a két korszakot.
Mátyás uralkodásának azért nem lett hosszútávú eredménye, mert fiatalon meghalt, s hiába eskette fel a fél országot, fiára Corvin Jánosra, halála után ment az oszozkodás a koncon. Teljesen másként alakulhatott volna számunkra a XVI. század, ha idősebb korában, egy életképesebb utódra tudja átörökíteni az országot. Nem Mátyás teljesítményét degradálja, amit utána az uralkodó osztály tett az országgal. Ő éppen kitört ebből a ligák általi kormányzás gyűrűjéből, és komoly hatalommá tette Magyarországot, míg nélküle folytatódhatott a korábbi mainstream, a különböző hatalmi csoportok kakaskodása. A török elleni háborúi hasznosak voltak, hiszen enm csak megvédétk az országot a nem éppen békés déli szomszédunktól, de évtizedekig kesztyűs kézzel bántak velünk a törökök, mert félték a magyarokat. Török hódoltság vagy független, erős és realtíve modern Magyarország. Ez a különbség Mátyás utódai és híres királyunk eredményei között.
A nyugati háborúk sem voltak értelmetlenek, hiszen a céljuk a császári cím volt, melynek segítségével a török veszélytől egyszer s mindenkorra le akart számolni, úgy vélte (joggal), egyedül nem űzhetjük ki Európából a törököt. Az más kérdés, hogy helyette Habsburg Miksát - III. Frigyes császár fiát - választották meg német királynak (tkp. leendő császárnak), ebből a szempontból eredménytelenek voltak a hadjáratai, hódítás és a Habsburgok meggyengítése szempontjából viszont nem. (Nagynak is nevezett I. Lajos királyunk balkáni kersztes hadjáratai az eretnekek ellen annál ártalmasabbak voltak, ellenünk fordították az egész Balkánt, amikor össze kellett volna fogni a török ellen. A nápolyi hadjáratról nem is szólva.)
Nem hiszem, hogy demokratikus szempontok alapján kellene megközelíteni Mátyást, és kritizálni, mert leszámolt az ellenzékével, korántsem volt tekinthető véreskezű uralkodónak, és valóban a szakértelem vált a kisebb hivatalok betöltésének a feltételévé, a ranggal szemben. Éppen, hogy centralizációra volt (lett volna) szükségünk feudális anrchia helyett. Kevés más királyunknak sikerült ilyen hatékonysággal és modernséggel meg- és átszerveznie az országot, Szent Istvánt, III. Bélát és Károly Róbertet említhetném. (Zsigmondot is jó uralkodónak tartom, de őt azért nagyban gátolták a bárói ligák, kevésbé volt független tőlük, de jó politikai érzékkel kezelte őket.)
Késő van, így csak pár megjegyzést fűznék a két világháború közötti témához.
A napi ügyekéert nem Horthy volt a felelős, ő valóban inkább a háttérben volt, mint egy köztársasági elnök, persze tekintélyes politikai súlyt birtokolva, és egyre bővebb jogkörökkel rendelkezve.
"A király nélküli királyság kormányzója lett, ez önmagában is abszurdum, de Horthy monarchista volt, gondolom közt. elnökként el sem tudta volna magát képzelni."
Nem feltétlenül abszurdum, csak alá kell támasztani megfelelő eszmei alappal. (Vannak ennél jóval abszurdabb monarchiák is, Malajziában például 5 évre szól a királyi mandátum, akit a 9 szultán közül választanak.) Jól körülhatárolható politikai okai voltak annak, hogy miért nem lehetett királyt választani, illetve miért nem lehetett Magyarország köztársaság. Horthy pozíciója sem állt annyira messze egy elnökétől.
"Politikailag - a gazdasági bajok magyarázataként - kitűzték a revizionista törekvést, pedig gazdaságilag nem jártunk volna jobban a Nagy Magyarország Mennyország képpel, több lett volna a szegény,s nagyobb a szegénység."
Azért nem volt kellemes, ahogyan most sem az, hogy barátságtalan országokkal voltunk, vagyunk körülvéve. Elég komoly méretű és kiváló minőságű termőterület szakadt el délen, miközben egy csomó fölöslegessé vált malom a nyakunkon maradt. A közlekedést, ifrastuktúrát tekintve is nagy érvágás volt a vasútvonalak határon kívül rekedése. Mindezek mellett magyar menekülteket is kellett fogadni - vagonban. Nyílván nem lett volna eszményi a helyzet a háború után az országban, de a gazdasági veszteséget hiba degradálni, bár tényleg "ürügyként" használták fel a gazdaság állapotára. Az persze más kérdés, hogy utólag egy kis határkozmetikázással nem lehetett volna a gazdasági fellendülést elérni, de annak nem is feltétlenül az volt célja.
"30 as években természetesen előre tört a jobboldal, bár a vezető körök angol orientáltak voltak, a Harmadik Birodalom közelebb volt,"
Ráadásul az angolok és a franciák nem foglalkoztak velünk, ők a válság idején is a gyarmataikkal való begubózást tartották a helyes útnak. Az európai hatalmak rövidlátó poltitikája dobta Hitlernek az egész térséget. Ha nem lépünk be a háborúba, vélhetően rövid időn belül megszálltak volna minket, sajnos alternatíva egyszerűen nem volt, a nyugati hatlaamak elvárták, hogy szolgáljuk ki annyira a németeket, annyira, hogy baj ne legyen, de a háborúba ne szálljunk be. Ezt a nyílvánvaló paradoxont nem is sikerült feloldanunk.
Egyébként némileg vitatnám a vezető körök angol orientáltságát (nem, nem tagadom), bár Bethlenék végig ezt a vonalat próbálták erősíteni, igencsak ez ellen dolgozott Gömbös, majd később a pont anglomániájáról jól ismert Imrédy is, aki miniszterelnökként váltott irányt, úgy kellett tőle "csellel" megszabadulni, annyira nácibarát lett.