#28
Jelenleg - ha jól tudom - a szaporodásra az újabb és újabb génkombinációk kialakulásához van szükség. Így a halálunkkal helyt adunk a végtelen kombinációból az eddig még meg nem valósultaknak - az más kérdés, hogy ezek jók-e. Ha ez génsebészettel elérhető más módon, akkor mondhatnánk, hogy erre már semmi szükség, jöhet az öröklét.
De: az öregséget genetikailag nézni csak, vétek. Erős pszichológiai vonzata is van, ha valaki rengeteg mindent tapasztal. Sajnos, vagy sem, az embert a megszokás irányítja. Ha valamit minél többször ugyanúgy csinálunk, egyre nehezebb azt máshogy végeznünk. Megszokottá, rutinná válik. Ez hétköznapi dolgokban jó (vezetés, ismétlődő munka), mert gyorsabban végezzük azt a dolgunkat, de pl. tudományos megközelítésekben hátrány - ugyanott követhetünk el hibát többször egymás után, és észre sem vesszük.
(Melyik programozó nem járt még úgy, hogy kereste hol hibázott, de hiába nézte át 10x is a kódot, hibátlannak tűnt, míg haver ránézett és egyből meglátta.)
Amíg az ember nem képes bármikor friss szemmel, ésszel - megszokásoktól és eddigi tapasztalatoktól mentesen - nézni új dolgokra, amikor csak akar, addig ez az örökélet-dolog szerintem csak a társadalom degenerálódáshoz vezet. Ha egy tévképzetes, mániákus illető lesz örökéletű, ő megkeseríti a kapcsolataiban lévő minden ember életét - vagy az egész emberiségét is.
Ezt pedig a nem megengedhető szerintem.
#28