Otthon vagy kórházban?
-
#36
Az a gond a mostani szülőkkel, hogy rendesen beszaratják saját magukat jóelőre, ami a vajúdás során fog visszaütni: amikor eljutnak a szülőszobára és nem készültek fel, hogyan is zajlik egy szülés, teljesen pánikba esnek. Ráadásul a férj tovább idegesíti a feleséget, aki mégjobban ideges lesz és így tovább.
Első gyermekünkkel szülőszobára kerültünk de. 10:30-kor, elpoénkodtunk a CTG-n, én mértem stopperrel, hogyan jönnek a fájások, milyen hosszan tartanak, mennyi idő telik el köztük. Egy kevés oxitocinnal, minden érzéstelenítés nélkül, némi görcsoldóval du. f5-kor meg is volt a baba. Mivel utána a szülő nőnek 2 órát szülőszobán kell maradnia, addig behozták az ebédet, szépen megebédelt, beszélgettünk, jól éreztük magunkat.
A második gyermekünket már nem szülhettük ugyanitt - bezárták a kórház szülészetét, így a nekünk leosztott kórházba szülés előtt besétáltunk (10 percre van), du. f1-kor felvettek minket szülőszobára, még oxitocin sem kellett, 14:20-kor megszületett a második gyermekünk. Nincs gátmetszés és mindenféle bizbasz.
Az a gond a mai fiatalokkal, hogy túlságosan magabiztosak, de amikor a cselekvésre kerül a sor, rendesen beszarnak. Mindkét alkalommal közösen, egymást segítve voltunk ott a szülésen. Komolyan vettük, vigyáztam a feleségemre, ő értékelte a segítséget - és van két szép gyerekünk.
Fogadott orvos: kipengetsz egy valag pénzt és csalódott leszel: mivel az orvos NEM fog az ágyad mellett strázsálni, mert van épp elég szülő/vajúdó nő rajtad kívül és egyébként is, mi a francot kezdjen veled? Nézegesse kétpercenként, hogy eltünt-e a méhszáj???
Amúgy is jó esélyed van, hogy épp nem lesz benn. :P
Annak ellenére, hogy mi viszonylag problémamentesen szültünk, semmi esetre sem vállalnánk be egy otthoni mókát...