BlackRose#174
A munkamegosztásban minden munka értéke növekszik, de nehéz dolog egyenlőséget tenni két munka közé, elsősorban ezért, mert a munka értéke nem választható el a termelt értéktől. Mit is jelent ez? Kb. azt jelenti, hogy van eset amikor két teljes mértékben különböző munka értéke kb. egy, van eset amikor az egyik munka értéke nagyobb mint a másik munka értéke. Vagyis van amikor a fizikai munka értékesebb mint a szellemi és van fordítva is. Pl. ha olom teniszlabdákat gyártok kemény fizikai munkával... akkor a munkám nem ér semmit, mert olom teniszlabdára nincs szüksége senkinek, tehát nem tudom eladni a termékemet és ezáltal értéke sincs a munkámnak, függetlenül, hogy beleszakadtam a melóba. Ugyanakkor ha valami olyan szolgáltatás nyújtok amelyikért az emberek fizetnek mert szükségük van rá, a munkám értéke nagy még akkor is ha könnyű szellemi munkáról van szó. Na most miért van az, hogy a fizikai munkáért általában kevesebbet fizet a piac mint a szellemi munkáért. A válasz azért mert több van belőlle. Amikor valami ágazatban hiány van a fizikai munkásokból, akkor a munka értéke is nő, ha többlet van akkor csökken. Ugyanez a helyzet a szellemi munkával is, csak általában (nem mindég) de általában ebből kevesebb áll a piac rendelkezésére a kereslet viszont magas (természetes kereslet plusz a mesterséges kereslet - vagyis az állam által teremtett (legtöbbször felesleges) munkahelyek). Az állam persze nem szokott felesleges fizikai munkahelyeket létrehozni, ezért a keresletet ezen a piacon nem serkenti, viszont mivel nagyobb a kínálat ez persze még nagyobb szakadékot eredményez a fizikai és szellemi munka értéke között.
Alapjában minden munka értéke elég gyenge, az eszközök nélkül (fizikai munka is és szellemi munka is annál produktívabb, minnél jobb és fejlettebb eszközök állnak a rendelkezésére). Mert végeredményben a fizetés csak abból a termékből eredhet amelyet megtermeltünk és eladtunk. Tehát ezért fontos a spórolás, hogy meg tudjuk venni a fejletebb eszközöket, szerszámokat. Ha az is a miénk akkor ha eladjuk a termékünket, a teljes összeg a miénk, egy rész a munkánkért a másik része az eszközöknek jár, vagyis az eszközök tulajdonosának. Ha az eszközök nem a miénk, a tőke nem a miénk akkor csak a munkánk értékére jogosulunk, az eszközök által növekvő produktivitásunk nagyobb része elmegy az eszköz tulajdonossának, mert a piac itt is könyörtelen, mivel eszközből kevesebb van mint munkaerőből a termék értékének a nagyobb része nem a munkának megy hanem az eszköznek vagyis az eszköz tulajdonossának. Ezért kell spórolni, hogy az eszköz is a miénk legyen. A legjobban az jár aki egyben munkás is és kapitalista is. Aki csak kapitalista az mindég jobban jár mint aki csak munkás, mert munkásból több van mint tőkéből és ezért a tőke mindég többet ér mint a munka. De mondom a munka nem egyformán értékes, sőt ugyanaz a munka értéke is napról napra változik. De a szép dolog benne, hogy még ha az eszközök nem is a miénk, akkor is fejlettebb eszközökkel dolgozva a munkánk ára is növekszik, ezért ha nem vagyunk képessek, az eszközöket magunk biztosítani akkor is jobban járunk ha mások fejlett eszközeivel termelünk mint fejletlenebb eszközökkel, vagy eszközök nélkül (ha már ilyen egyáltalán lehetséges).
A diplomának semmi köze a tudáshoz, a diploma az csak a saját területén igyekszik bizonyítani a szaktudást, nem lehet két különböző diplomát sem egymáshoz állítva értékelni, egy orvosi diplomát nem hasonlíthatunk egy mérnöki vagy egy jogász diplomával éppen úgy mint ahogyan nem hasonlíthatunk egy diplomát egy pékhez vagy egy szakácshoz és égy péket sem értékelhetünk egy kőmúűveshez, mert pl. ha van új házam de éhes vagyok, a szakács nekem többet ér mint a kőműves :). Van amikor az orvosi diploma nem ér semmit mert túl sok van a piacon a mérnöki meg sokat ér mert kevés van a piacon, van amikor egy filozófus diploma kevesebbet ér mint egy szakács, minden attól függ, hogy mekkora a kinálat és a kereslet. Az egyetlen dolog ami a munkát "becsüli" a vevő amikor eldünti, hogy a munka termékét megveszi e vagy nem. És ennek a "becsülésnek" a relatív értéke attól függ, hogy ebből a termékből mekkora a kinálat és kereslet ami meghatározza, hogy mennyit fizet érte a vevő. A többi üres duma. Persze az állam itt már elég jól beavatkozott, és van eset amikor valaki munkája semmit sem termel de többet kap mint az akinek a munkája nagy értéket termel. Na ezért nem jó az intervenció az állam részéről, mert előbb vagy utóbb annyira degenerálja a rendszert, hogy az szinte siralmas.