Pinoccchio#39
Ahogy átfutottam, itt azon ment a vita, hogy egyesek nem értették meg, hogy a vonat is ugyanúgy utasítás sorozatot hajt végre, mikor végigmegy a sínen, mint pl. a zenedoboz. Ez tényleg így is van. De attól még egyik rem robot. Igazából ezek nem programozható dolgok.
A valódi programozás fogalmához nem elég annyi, hogy utasítás sorozat. Fura, hogy egy robottechnika professzor ennyit már programozásnak nevez.
Az ugyanis kevés, hogy egy cselekvéssort előre rögzíteni tudok, és az minden egyéb hatástól függetlenül végrehajtódik. Ha csak ennyit tudna egy számítógép, hát nem sok értelmes dologra volna képes.
Itt két dolog is hiányzik: az állapottárolás és a feltételes utasítások.
A valódi programozás lényege az, hogy az utasítások végrehajtásának eredményeként eltárolódnak különböző állapotok, amiket aztán a gép vissza tud olvasni. A programban pedig elhelyezhetőek feltételes utasítások, amiknek a kiértékelése futás közben történik, és ennek ereményétől függően aztán más-más programrészlet hajtódik végre. Ilyenről a zenedoboz és társai esetében szó sincsen. Ezeknél egyetlen állapottárolás az, hogy hol tartunk az utasítássorozatban, de maga az utasítássorozat már nem tud kihatni az állapotra, hiszen az az utasítássorozattól függetlenül mindig egyféleképpen vátlozik: ugrik a következő utasításra.
Szóval én nem nevezném ezeket igazán programozható gépeknek, bár kétségtelenül komoly alkotások voltak a maguk korában.
Persze korlátozott értelemben mondhatjuk, hogy ezek programozhatóak voltak, de világosan látni kell, hogy a "memória" és a feltételes vezérlés hiánya miatt itt egy minőségileg alacsonyabb szintről van szó. (Tömören fogalmazva, ezek nem Turing-gép implementációk, és így alkalmatlanok algoritmusok végrehajtására.)
Kiváncsi lennék, hogy az elektonikus számítógépek előtt volt-e egyáltalán olyan szerkezet, ami állapotot is tudott tárolni és feltételes utasításokkal is lehetett programozni, vagyis ténylegesen programozható volt.