eltűnik a régi haveri társaság, elfogynak az összejövetelek, beköszönt a magány
-
lord nihilus #235 Tovább folytatom így karácsony alkalmával reménytelenül unalmas életem mesés napjait. Akiről korábban írtam lány, akit úgy fogadtam, mint a messiást, utólag kiderült, hogy egy másik fiúért dobott el pár nap járás után. A szakítás után ez fel se tűnt, csak hetekkel utána, az is kiderült, hogy mindvégig a hülyéjét járatta velem. Később az is kiderült, hogy a legjobb barátnője - akit közeli barátnak tartottam - is színészkedett, hogy velem szimpatizált és a lányt elítélte hogy így bánt velem. Persze utána jött is a jópofizás a részéről, amit rühellek. Messze lakok amúgy ettől a társaságtól, gondolom én vagyok azóta a szemét, sértődött stb. ember, mert nem jópofizok nekik, eztán se fogok senkinek. Undorodok tőlük. Aki kiáll mellettem mint barát alig látom mostanság, vannak haverok, meg italcimborák, de ez nem vigasztal...nyilván.
Ha esetleg valaki ezt olvassa ezeket a sorokat, megkérdezném, hogy csak szerintem visszataszító kicsit ez a "több vasat tartok a tűzben" típusú társkeresés? Csak én vagyok ilyen konzervatív pöcs?
Sokat tapasztalom, de én egy lányt is alig szoktam "találni" akivel érdemesnek tartanám, hogy megpróbáljam.
Ismét köszönöm, hogy kiírhattam magamból.