fv#99
Tehát: a filmes gépeknél a filmszalag három különböző színű fényre érzékeny rétege választja szét a színeket. Videokameránál egy prizma.
Alap, hogy felrakhattak volna a járgányra egy Nikont, de ha már nem tették, a cserélhető szűrői közé mért nem raktak három olyat, amiből kikeverhetők lennének a valóságos színek? (Persze ez se jó, mert az R, G és B képek különböző időben készültek volna, így a mozgó dolgok vagy furcsa színűek vagy furcsa alakúak lettek volna.)
Mondjatok, amit akartok, szerintem egy béna csotrogányt küldtünk (vagyis kettőt) a Marsra - az odajuttatáshoz szükséges pénz töredékét kellett volna még ráfordítani, és sokkal használhatóbb lenne.
Az erőforrásigényt is meg lehett volna oldani. Ha máshogy nem, akkor úgy, hogy ritkábban kapcsol be, a köztes időben töltődik a napenergiával. A sávszélességgel pedig ugyanez. A három év alatt azért eltolt volna jópár óra videót a Földre a sok fénykép mellett.
A videofelvételek legalább színhelyesek lennének, és látszódna rajtuk, hogy az amit nézünk folyékony-e vagy szilárd.
Persze biztos ennyi pénzt tudtak kirimánkodni a tudósok a kisérletre, egy fillérrel se többet. Úgyhogy mindegy. Én nem vagyok elájulva tőle.