hypno#43
Valószínűleg én látom rosszul a dolgot, de szerintem
Először is vannak a zeneszerzők/előadók, akik előállítanak valamit. Ebből nem igazán lehet megélni, hanem a produktumukat el is kell adni. Ezt lehet koncerten, vagy valamilyen konzervben.
Másodszor vannak a kiadók, akik semmit nem állítanak elő, csak olyan helyzetbe hozták magukat hosszú hosszú évek alatt, hogy a termelők senki másnak nem adhatják el amit csináltak, egyedül nekik.
Harmadszor vannak a jogvédők, akik sem nem csinálnak semmit, sem el nem adják a más által előállított dolgokat, és mégis megélnek. Ők a legügyesebbek, ez nem is vitás.
Negyedszer van a fogyasztó, vagyis mi, akik zenét hallgatunk. Vagy beismerjük, vagy nem, de mindannyian úgy gondoljuk, hogy a kultúra nem lehet árucikk, hacsak valaki nem kényszerít arra, hogy fizessünk érte elveink ellenére. Nem akarjuk mi hogy a szerzők éhenhalljanak, de nem is foglalkozunk velük.
A nagy, gazdag és erős kiadók már megszokták, hogy ők diktálnak és mindennek annyi az ára amennyit akarnak, amennyit nem szégyellnek. Ezen csak akkor hajlandók változtatni, ha rákényszerítik őket.
A jogvédők a kiadókhoz, mint a legerősebb résztvevőkhöz dörgölőznek, minthogy amúgy senki más nem hajlandó fifanszírozni a működésüket.
Az egész pontosan olyan, mint a magyar mezőgazdasági piac. A zöldséget, gyümölcsöt csakis a nagykereskedőnek lehet eladni és csakis olcsón. Zöldséget és gyümölcsöt csakis drágán lehet venni és csakis a kereskedőtől.