Munkas#59
Az energia- és a plutónium termelő reaktorok akkoriban még jelentették ugyanezt. Az első kísérleti atomreaktort tényleg ’42-ben egy sportcsarnok lelátója alatt rakták össze és indították el (akkoriban még nem nagyon foglalkoztak a sugárvédelemmel). De az atombombához plutónium kell (vagy jelentősen feldúsított urán, de ez nem ide tartozik), ahhoz meg, hogy számottevő mennyiség keletkezzen jón nagy reaktor teljesítmény is kell. Ezt az Amcsik úgy oldották meg, hogy építettek egy jó nagy reaktort és a Hanford folyó vizét vezették át rajta hűtésként.
Itt még nem volt primer és szekunderkör, meg egyéb sugárvédelmi gátak, gyakorlatilag a reaktort mindenféle védelem nélkül a folyóban üzemeltették, aztán kiemlegették a fűtőelemeket és kivonták belőle a plutóniumot, majd mehettek vissza.
Ez energiát nem termelt csak plutóniumot, meg fűtötték vele a folyót, ráadásként persze szépen szétterítették a reaktorban keletkező radioizotópokat a fél államban. Ezért mondják néhányan, hogy az amerikai népesség nagyobb sugárdózist kapott az atombomba gyártása során, mint a japánok miután a bombákat bevetették ellenük.
Hasonlóan, mint a szinte mindegyik találmányt, energiatermelésre és egyéb civil célokra már csak jóval később használták.
A felfedezések visszatartása meg akkoriban nagy divat volt. Volt aki az idealizmusával indokolta (mint Chandwickék), de a többség hazafias céllal (ne adjunk fegyvert az ellenség kezébe), vagy kényszerből tartotta vissza a tudományos eredményeket. A háború előtti években már általános volt, hogy a tudományos eredményeket szinte senki nem publikálta, csak beküldték a tudományos társaságoknak, folyóiratoknak, hogy regisztrálják a beérkezését, hogy később tisztázni lehessen kié volt az adott felfedezés elsőbbsége.
Chanwick is így tett, de szerintem ezeket az eredményeket akkoriban már messze túlhaladták a német fizikusuk. Ne feledjük, akkor a tudomány, a porosz oktatási rendszernek köszönhetően, ott virágzott, sőt még most is nekünk is ezért van igen komoly tudományos potenciálunk.