Országúti kerékpáros versenyek
-
#64
A Tour de France legnagyobbjai
Lance Armstong (amerikai, 1971-)
11 részvétel - 7 győzelem - 22 szakaszgyőzelem
Az amerikai sportember élő példája lehetne a sport nagyságának és életbe vetett hitének, hiszen a rákos betegségben szenvedő amerikai gyógyulását követően ért fel a sportág csúcsaira. A címvédőt potenciálisan is az idei verseny esélyesének tartják, bár évek óta készülnek letaszítani a trónról, mindig visszaveri a riválisok támadásait. Indurainhoz hasonlóan évek teltek el, amíg kivívta magának a nagy bajnok nevet, hiszen első négy Tour-jából hármat (1993, 1994 és 1996) feladni kényszerült és 1995-ben is csak a 36. helyen ért célba. Ám betegsége miatti két éves kihagyást követően 1999 és 2005 között nem talált legyőzőre. Armstrong 2005 tavaszán jelentette be, hogy a 92. Francia körverseny után visszavonul: a csúcson hagyta abba.
Miguel Indurain (spanyol, 1964-)
12 részvétel - 5 győzelem - 12 szakaszgyőzelem
A spanyol kerékpáros 1985-ben állt először rajthoz, nem sok köszönet volt számára benne: a verseny feladására kényszerült. Mint ahogy rákövetkező évben is. Ezt követően, bár évről évre lépett előre, aligha sejthette bárki is, beállítja az ötgyőzelmes Tour-rekordot. 97., 47., 17. és 10. volt zsinórban négy éven keresztül, mígnem 1991-ben életében először, hatodik Tour-ján a dobogó tetejére állhatott összetettben. Aztán annyira rákapott a siker ízére, hogy megszakítás nélkül még további négy alkalommal le sem szállt onnan. Bár megpróbálta a csúcsdöntést, a hatodikat, nem jött össze neki: 1996-ben, egy 11. hellyel búcsúzott a versenytől
Bernand Hinault (francia, 1954-)
8 részvétel - 5 győzelem - 28 szakaszgyőzelem
A rendezők második nagy, ötszörös bajnoka a hetvenes évek végének és a nyolcvanas évek elejének - 1978-19886 - meghatározó alakja. Már az Tour-indulásán megnyerte az összetettet, illetve öt sikere mellett további két második helyezése is van, csupán egyszer kényszerült a verseny feladására.
Eddy "Kannibál" Merckx (belga, 1945-)
7 részvétel - 5 győzelem - 34 szakaszgyőzelem
A belga még egy más korban született, ma már elképzelhetetlen, hogy első nekifutásra valaki megnyerje a Tourt. Akkor, neki, is sikerült még. 1969-ben járunk, de írhattunk volna a rákövetkező négy év bármelyikét, hiszen öt Tour-on keresztül nem sikerült letaszítani a belga sportember a kerékpározás képzeletbeli trónjáról. 1975-ben második helyre futott be, 1977-ben pedig feladni kényszerült, aztán j9ötek a fiatalok, a trónkövetelők, a belga pedig átadta a helyét: csináljátok utánam, ha tudjátok. Eddig nem tudták, bár öt győzelmet már többen is a magukénak mondhatnak, harmincnégy szakaszgyőzelmet egyikük sem ért el.
Jacques Anquetil (francia, 1934-1987)
8 részvétel - 5 győzelem - 16 szakaszgyőzelem
Az első igazán nagy bajnok, a hazai közönség és a sportág kedvence, a verseny emblematikus alakja. Ebben nagy segítség volt számára stílusa és életvitele, életfelfogása: soha nem tagadta, hogy cigarettával és sörrel edz. A kerékpáros már az első versenyét megnyerte 1957-ben, az utolsót 1965-ben azonban feladni kényszerült. Mint ahogy tette ezt 1958-ban is, győzelmei mellett 1959-ben elkönyvelhetett magának egy bronzérmet is.
Nem csak tekertek még
Persze a verseny nem csak az ötszörös győztesekről szólt, rajutk kívül is akadt jó néhány sportember, akinek teljesítménye, eredménye említést érdemel.
Például az a francia Laurent Fingon (1960-), aki tíz részvétele -1983-1993 - során két alkalommal is győzni tudott. Vagy ott van az amerikai Greg Lemond (1961-), aki 1984 és 1994 között nyolc alkalommal állt oda a Tour rajtjához és három győzelmet mondhat a magáénak. És hogy ne csak és kizárólag a győzteseket éltessük, említsük meg Raymond Poulider (1936-) nevét Az 1936-ban született francia versenyző még negyven évesen 1976-ban is rajthoz állt, hogy minden bizonnyal legnagyobb álmát, a Tour-győzelmet megvalósítsa, ám ez nem adatott meg neki. Pedig tizennégy (!) indulása során többször is megkísértette a sorsot és a szerencséjét, de ő inkább pechesnek bizonyult: három második és további öt harmadik helyezéssel büszkélkedhet. Vagy éppen a hegyimenő francia Richard Virenque, aki tökéletesen boldog lenne, ha a verseny csak és kizárólag hegyi szakaszokból állna, így azonban… Ám hat hegyi-győzelmével sincs oka igazából a sopánkodásra, de ez ugye mégsem az igazi… Miként az ebben a különszámban csúcstartó spanyol Bahamontes és a belga Van Impe is ennyivel büszkélkedhet…