NKing#109
Scamp: Érdekes a felvetésed arról, hogy valóban embereket ölünk a játékokban, és hogy ezt felfogja e az átlag játékos.
De azért beláthatod azt is, hogy a játékos mindig tisztában van vele, mit csinál, és tudja jól, hogy azzal, hogy imitál egy gyilkosságot a monitoron, azzal senkinek nem árt. Az is igaz, hogy némelyik játék, főleg a sikerszériások, kiváltanak érzelmeket az emberből, dehát ezért is sikeresebbek, mint a többi utánzat, de ez így van a filmekkel is. De mint ahogy a való életben, a játékban átélt érzelmek is kontrollálhatóak, és aki ezzel a képességgel nincs megáldva, az bizony játékok és agresszív filmek nélkül is ugyanolyan aberrált, és ferde érzelmű ember lenne.
Más probléma az, hogy élete mely szakaszába szembesül az ember egy ilyen nem valós érzelemkeltéssel. A gyerekek sajnos (nem mindig sajnos) fogékonyabbak minden új behatásra, így a játékok által nyújtott világutánzatok is nagy hatással vannak rájuk. Tehát itt alapvetően az a kérdés, hogy kinek és mikor kellene korlátozni azt, hogy milyen szellemi termékhez juthat hozzá. És szerintem a jelenleg működő besorolási szabványok bevezetésével erről le is van a gond. Ennél többet nem kell tenni, mindenkinek joga van eldönteni mit akar csinálni a szabadidejében, és ha nem megfelelően dönt (vagy épen a szülő dönt rosszul mikor megajándékozza gyermekét egy nem neki való dologgal), az se nem a játékfejlesztő se nem a játékkonzolgyártó hibája.