nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
#753
Szvsz nem is kell, hogy tökéletes legyen. Legyen jó, nagyon jó, de nem kell, hogy tökéletes legyen. Mivel mindannyiunkban van hiba, nem várhatjuk el, hogy a másik tökéletes legyen.
Amúgy pedig sz4bolcsnak a következők lehet, hogy még gyomorforgatóbbak lesznek, de a vagyoni harcok, vagy kiforgatás ellen a legjobb módszer egy olyan szerződés megkötése, mely szerint egy esetleges szétválás esetén mindenki annyit visz, amennyit betett. Elsőre ez abszurdnak tűnhet, de megmagyarázom, hogy miért jó ez.
Ugye egy jól induló kapcsolatban senki nem gondol a pénzre, vagyonra. Eleinte ott a szerelem, a mérhetetlen vágy, ami azért lássuk be, idővel kihúny, de legalábbis csillapodik. Ekkor talán már van gyűrű, gyerek, ház, kocsik, különféle megtakarítások, egzisztencia, stb. Na ha ilyenkor, vagy az idáig vezető úton valahol elmérgesedik a kapcsolat (amit nem nehéz elképzelni), akkor mindkét fél pokollá teheti apró kis kicseszésekkel a másik életét. Ez után jön a válás (7 év az átlagos házasság ideje, bár ez ma már szerintem rövidebb is). Amivel együtt jár a harc a vagyonért, az utálkozás, a kapzsiság, meg a többi...
Na ezzel szemben a szerződéses abszurd megoldás esetén is ellaposodhat, elmérgesedhet, sőt el is durvulhat a kapcsolat, mindamellett végig ott lesz a papír, ami garantálja, hogy legalább a felépített vagyon, a belefektetett munka megmaradjon. És mivel ma már szinte minden szűkös jószág, következésképp pénz nélkül nem lehet élni, nagyon is fontos a vagyon.
Persze lehet jönni azzal, hogy ha ilyen papírt akarok aláíratni bárkivel is, akkor hol a bizalom? A bizalom onnantól kezdve lesz meg, hogy alá van írva a papír. A szerződés nélkül viszont egy bimbódzó bizonytalanság gombafelhő méretűvé nőhet. Mert ott az elején megvan a bizalom, viszont később semmi sem szab gátat annak a késztetésnek, hogy megpróbálja az egyik kiforgatni a másikat a vagyonából.
Ezt amúgy egy általam nagyon nagyra tartott nőtől tanultam meg.