nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
#18961
Nah, itt vagyok, aludtam rá egyet. Köszi a véleményeket.
Úgy látom, elég élesen oszlik háromfelé a tábor ebben a dologban.
Van aki azt mondja, hagyjam az egészet a francba. Van aki azt, hogy üljek le vele, és beszéljük meg a dolgot. Van aki pedig azt hogy menjek tovább, de csak finoman, óvatosan, és így talán majd elérhetem, amit akarok.
Az első dolgot azért kell kizárnom, mert a második vagy a harmadik lehetőség magában hordozza a siker lehetőségét.
A másodikkal az a helyzet, hogy úgy érzem, még túl korai lenne leülni vele, és lehet, hogy emiatt pont ezzel rontanék el mindent.
Ahonnan én látom jelenleg (és nem csak nézem), onnan a harmadik lehetőség tűnik jónak, elmondom, miért.
Az egészet arra alapozom, hogy felnőttek vagyunk, és bár a szerelemben, kezdődő párkapcsolatban a gyermeki énünk sokszor kerül előtérbe, azért mégis intelligens, gondolkodó emberek vagyunk, akik - akárcsak az Isten - nem szeretnek kockáztatni.
Ha ebből indulok ki - és ebből kell kiindulnom - akkor azt látom, hogy ez a lány most elég sebezhető, visszahúzódó, és nem igazán tudja, mit akar. Ezt is írtátok néhányan. Aki nem akar semmit, az viszont ennyi idősen kell hogy legyen annyira érett, hogy képes legyen odaállni a másik elé, és megmondani neki, hogy mi van.
Mivel ez a lány hajlamos arra hogy megmondja mi van, ezért nem áll össze a kép. Ma megtudtam, hogy állítólag azért nem meri nekem megmondani a dolgot, mert fél, hogy túlságosan nyersen fogalmazna (merthogy ő ilyen, saját bevallása szerint, ezt is mástól hallom), és megbántana vele.
Ha viszont tényleg ilyen, akkor úgy érzem, hogy már megmondta volna hogy mi a helyzet, és igyekezett volna mindig kibújni és menekülni, amikor kerestem.
Simán megtehette volna, hogy nem veszi fel a telefont, nem ír sms-t, nem válaszol. Ez elég egyértelmű utalás lett volna, és nem is okozott volna kárt vele. De nem így történt.
Ő állítólag vívódik magában, mert "nem tudja, hogyan mondja meg nekem".
Valószínűleg nem érdekelné a lelki épségem, ha nem jelentene számára semmit, ami elindult köztünk.
És ez a dolog az, ami a segítségemre lehet a továbbiakban.
Oké, úgy érzed nem akarsz komoly kapcsolatot. Igen, most léptél ki egy másikból, és nem ismerjük egymást túl rég óta. Mégis megmozdult benned valami.
Olyan randikat kell összehoznom, amelyekkel elérem azt, hogy komolyan felkeltsem, ébren tartsam, és a végletekig fokozzam az érdeklődését, hogy majd egyszer csak azon kapja magát, hogy azt kérdezi magától "Hú, ki ez a pali?"
A lényeg, hogy folyamatosan keresnem kell, de azért nem túlságosan gyakran, és minden egyes alkalomnak amikor találkozunk, igazán különlegesnek, emlékezetesnek kell lennie.
Az a szerencsém (vagy inkább szerencsétlenségem), hogy van annyira érdekes az életem, hogy mindig be tudjak dobni valami meglepetésszerű újdonságot, ami fokozza a nők kíváncsiságát.
Természetesen ez csak akkor járható út, ha közben nem mondja meg a szemembe, hogy nem akar komoly kapcsolatot.