Epikurosz#98
"normalis vilag amelyben nem a hatalom hanem az ertelem diadalmaskodik"
No, szépen visszajutottunk oda, amit már kitrágylatunk, és ami egyike az én vesszőparipáimnak: ki vezesse az államokat.
Én már többször kifejtettem, és még mindig ragaszkodom hozzá, hogy az államokat a tudósoknak kellene vezetniük.
Ha visszamegyünk pár ezer évet (de még Fráter György, Richeliu, vagy Mazrin idején is ez volt), volt egy király/fáraó/császár/sah/szultán és mögötte ott volt a papság, a tudás letéteményese (de Görögországban már kifejlődőtt a laikus tudósréteg is, amely független volt a papságtól, ezért tartom én Görögországot az ideális társadalomnak!). Idővel a papság és a tudóstársaság teljesen különvált. Hoy miért, azt tudjuk, most nem akarom elmagyarázni.
Az istenadta népnek azonban nem smakkol az, hogy unalmas tudósok vezessék, nekik olyan személyiségek kellenek, akik az atavisztikusan beléjük ívódott alfahím szerepeket el tudják játszani. Végül aztán mégiscsak azok a sikeres alfahímek, akik a tudósok tanácsaira támaszkodva korányoznak. Emellett, mint pld. Bokor Bush, eljátszodják a vezető szerepét, akire fel lehet nézni, leszállnak az Air Force One-ból úgy, hogy a katonák sorfala tiszteleg, és mögöttük jön a Laura, két kis édes kutyussal. Ez kell a népnek.
A tudósoknak persze van egy hatalmas hibájuk: a bizonytalanság, a kételkedés. Mert enélkül ugye nincs tudomány. A másik a kísérletezőkedv, amely társadalmaknál nem megengedhető, Lenin, és a többi komcsi megpróbálta, de nekik sem ment.
Summa summárum: én úgy látom, hogy az ember valahol eljutott azokhoz a korlátokhoz, amelyeket a genetikai kódjánál fogva is el tud érni. Hogy mi lesz a jövő, azt sejtjük, de ez már egy másik történet, majd talán később.