Miért pont így és erre...
-
primavis #13329 A Homo genus számos olyan jellegben eltér elődeitől, rokonaitól amit eddig nem volt képes a tudomány bizonyithatóan megmagyarázni.
A jelenlegi magyarázatok nem vesznek figyelembe egy közismert evolúciós jelenséget: egy új jellege csak akkor maradhat fenn hosszú távon, ha az hasznosnak bizonyult az illető egyedek, a populáció részére!
Na már most, a kétlábon járásra is vonatkozik ez. Ergo, a felemelkedett, kétlábon való közlekedés gyorsabb kellett legyen a négylábon való járásnál, máskülönben nem maradhatott volna fenn!
Felegyenesedve, két lábon gyorsan járni viszont majomszerű lábakkal (amely a tenyérhez hasonlit, hátsóállású fogó nagyujjal, teli talppal, lábfej boltozat nélkül) nem lehetséges. A lúdtalpas emberek lába hamar megfájul, mivel a test súlypontja a talp közepére esik. Ezért kell ortopéd betétet viselni, amely megemeli a lábfejet és a súlypont így egy trapézszerű felületre oszlik meg.
Mindebből következik, hogy az ősember is csak akkor vehette lényeges hasznát a felegyenesedett járásmódnak, ha a lábfeje már megemelkedett, a nagylábujja meg a többiekkel egysorba kerülve támasztékként szolgálhatott (a sarok és a külső láb él mellett).
De ez a folyamat nem megy egyik generációról a másikra, ergo olyan környezetben, közegben kellett végbe mennie a hol a kezdeti lassabb menés nem okozott hátrányt. Ez nem lehet az erdő (mert a fára mászáshoz a nagylábujj fogó szerepe igen hasznos, a hosszú kar és rövid láb párositás úgyszintén), nem lehet a nyílt terep (mert ott gyorsan kell tudni menekülni a ragadozók, támadók elől), így marad az aránylag sekélyvíz (tavak, mocsarak, folyók), de nem a tenger mint a "vizimajom" elméletnél. Az úszni nem tudó gorillákon kívül, minden mai majom a vízben felemelkedve mozog! Ez a közeg táplálékot és védelmet is biztosithat és lehetőséget ad a kialakult új láb és gerincszerkezetnek a konszolidálódásra és a parton való biztonságos mozgásra.
A derékig érő vízben a láb már csak támasztékként szolgál, a boka/térd/csípő izület módosulhat, a láb hosszának növekedése a karok rovására is hasznosnak bizonyul, kialakulhat a medence, a gerinc megfelelő alakja és a koponya csatlakozása az első csigolyákhoz már nem vízszintes vonalban történik, hanem merőlegesen (ezáltal a szemek előre néznek felegyenesedett testtartásban is az erősen oldalra tolódott nyakszirti gumóknak köszönhetően).
Ezzel az új testalkattal már meglehet hódítani a szárazföldi élőhelyeket is, a láb csak járásra, míg a kezek meg felszabadulva a járás funkciója alól, már mindenre használhatóak. A nyakon támaszkodó koponya mérete meg gyorsan növekedhet, s egyre nagyobb agyat befogadva képesen.
Nem biztos, hogy ez így történt, de más magyarázat nem ad választ a felmerült és vázolt kérdésekre.