DcsabaS#33
Bármit is akarjunk megmagyarázni, az "őrült elméletek" szinte végtelen tárháza kínálkozik erre. És ezek megalkotói szorgalmasak is, ahogyan lottózni is sokan szoktak, mondván "ha kicsi is a valószínusége, hogy igaz legyen, na de ha véletlenül bejön...".
Amúgy a tudomány derékhada ezeket mindaddig figyelmen kívül hagyja, amíg valamilyen körülmény nem kényszeríti az ellenkezőjére, vagyis amíg be nem bizonyosodik, hogy a "hagyományos magyarázatok" elégtelenek.
A Newton féle gravitációs összefüggés elvileg tökéletesnek már a megalkotásakor sem számított, és ezt Newton is elismerte. De mert nem tudott jobbat alkotni hosszas gondolkodás után sem, nem akart feleslegesen úgymond hipotéziseket (lásd fentebb: "őrült elméleteket") gyártani. Ettől függetlenül csodálatra méltó volt, hogy milyen hallatlanul pontosan muködik (soha addig egyetlen elmélet sem!), és ahol igaz és pontos volt akkor, ott igaz és pontos ma is. Valójában igen csak erőlködnünk kell, hogy találjunk olyan könnyen vizsgálható helyzeteket, ahol _nem_ érvényesül elég pontosan.
Mindenesetre Einstein felkutatott ilyen eseteket, és a fizikai mérések ALÁ IS TÁMASZTOTTÁK Einstein gravitációs elméletét. Az elmélete egyébként ELFOGADOTT és ELLENTMONDÁSMENTES is, leszámítva azokat az eseteket, amikor a kvantumfizikai hatások is képbe jönnek. Ezek a területeket képezik kutatás tárgyát ma is, és még talán jó darabig. De ez mit sem csorbít azon, hogy az elmélete hihetetlenül széles kísérleti skálán pontosan érvényes. Hogy csak egy példát említsek: idonként van szerencsém dolgozni a Lund-i szinkrotronban, ahol elektronokat csak azért gyorsítanak fel ultra-relativisztikus energia/sebesség tartományra, hogy aztán ultraibolya, illetve röntgen fényforrásként használják azokat. Ezek az elektronok üzemszeruen 1.5 GeV kinetikus energiájúak, ami a nyugalmi energiájuk (kb. 0.5 MeV) 3000-szerese! Szóval nem csak valami incifinci relativisztikus hatásról van szó. (Egyébként vannak nagyobb szinkrotronok is.)
A kritikátból tehát csak annyi jogos, hogy a gravitációnak nem ismeretes "teljes rendszert alkotó elmélete". Ez viszont nem újdonság. Hirtelenében nem is tudnék olyan fizikai elméletet mondani, amely valóban "teljes" lenne (a Maxwell egyenletek rendszere sem ilyen). De szükségünk sem nagyon van ilyenekre, hiszen nem a mindenséget akarjuk velük megmagyarázni, hanem csak azt a részét, amivel találkozunk, és nem csupán egyetlen elmélettel, hanem szükség szerint többel is, együtt.