BiroAndras#363
"Igen, és azt sem tudjuk, mi az átélés, független-e az agytól"
Persze hogy nem tudjuk. De eddigi tudásunk, és tapasztalatunk alapján munkahipotézisként sokkal ésszerűbbnek tűnik azt elfogadni, hogy a tudat valamilyen módon az agyműködés része.
- Semmilyen elvi alapunk nincs a nem fizikai tudatban való hithez. Ami persze nem csoda, mert ha értenénk a működését, akkor az definíció szerint fizikai lenne (a fizika megfelelő kiterjesztésével persze).Ez olyan, mint a "természetfeletti". Értelmetlen fogalom, hiszen minden a természet része, akkor is, ha nem ismerjük. Ha pedig az alapján kategorizálunk, hogy ismerjük-e az adott jelenséget, akkor egyrészt a név nem jó, másrészt meg a jelentése nem állandó, hiszen az ismereteink pedig percről percre bővülnek.
- Számtalan hiteles kísérlet erősíti azt a feltevést, hogy minden gondolkodási folyamat (beleértve a tudatot is) az agy fizikai működésének következménye. Ilyen kísérletek pl. a különféle fizikai behatások vizsgálata.
- Számtalan elvi probléma merül fel a nem fizikai tudat feltételezése esetén. Ezekről is volt már szó, most nem sorolom fel újra.
"Valószínűbb... Szerinted. Ez ma egyéni preferencia kérdése, azaz hitkérdés."
Téves. Objektíven valószínűbb, a fentiek miatt. Nem értem miért olyan nehéz belátni, hogy egy új probléma megoldását először a meglevő eszközökkel érdemes megkísérelni. A tudomány célja a világ megismerése, és minél pontosabb előrejelzések készítése. Mindkét célhoz alapvető fontosságú az összefüggések felismerése. Egyrészt ezáltal érthető meg a világ működése, másrészt nagyságrendekkel egyszerűsíti az előrejelzést, ha egyszerűbb a szabálykészletünk, harmadrészt az összefüggések és analógiák segítségével új jelenségek létezésére következtethetünk (számtalan dolgot jósoltak meg így előre). Tehát, ha minden jelenséghez új tudományágat találunk ki, akkor pillanatok alatt végünk van. Képtelenek leszünk bármit is megjósolni, mert nem tudjuk, hogy mikor melyik képletet kell használni. Nem fogunk érteni semmit, mert elveszünk az irdatlan sok szabály és képlet közt, és sosem fogjuk meglátni a mélyebb összefüggéseket. Visszajutunk az ókori szintre, amikor minden fontosabb jelenséget egy istennel magyaráztak (a kevésbbé fontosakat félistennel), és ezzel el volt intézve a dolog. Remélem számodra is nyílvánvaló, hogy így sehova se lehet jutni.
Tehát ahhoz, hogy a tudomány lényegét és értelmét megőrizzük pontosan arra van szükség, hogy erősen ellenálljunk bármiféle syabályrendszer-bővítésnek. Természetesen a meglévő szabályrendszerünk sosem lehet teljes, így néha valóban kell bővíteni. Meg kell találni az egyensúlyt, mert bármelyik irányba is térünk el, azzal ártunk magunknak. De a konzervatív megközelítés egy fokkal jobb, mert ugyan lassítja a fejlődést az optimálishéz képest (amit lehetetlen pontosan eltalálni), de elkerüli a tévutakat, amik sokkal ártalmasabbak lehetnek (lásd: Liszenkó és társai).
""Hogy bizonyítod, hogy valaminek nincs kiváltó oka? Lásd még : káoszelmélet."
Lásd előzőben."
Milyen előzőben? Olyan nehéz pontosan fogalmazni, meg rendesen válaszolni?
"Téged nem érdekel igazán."
Szerinted pazarolnék rád ennyi időt akkor?
"Ha érdekelne, hajlandó lennél önállóan is gondolkodni."
Önállóan gondolkodni remekül tudok, épp ez az egyik tulajdonságom, amit útálsz (pl. nem hiszek el mindent bemondásra, és észreveszem a logikai bakugrásokat). Viszont sajnos a gondolatolvasás terén még kihívásokkal küzdök. Ha nem írod le értelmesen amit gondolsz, akkor nincs esélyem megérteni.
Felvetettem egy nagyonis témába vágó nagyonis értelmes kérdést, amire neked kéne válaszolni, mivel a te feltevésed ellentmondásosságát tükrözi (azt meg ki ismerné nálad jobban?).
Mellesleg a kérdés eleve az Önálló Gondolkodás (tm) segítségével jött létre (én leglábbis még sehol sem láttam ehhez hasonló kérdést sem megfogalmazva).