Low-life emberek, a társadalom alsó(bb) szféráiból, akiknek vagy teljesen mindegy, vagy ebben látnak kiugrási lehetőséget. Néhány "katonadinasztiót" leszámítva kétlem, hogy középsávtól és felfelé vonzó lenne a katonaélet bárkinek is... persze nyilván vannak fegyvermániások, militarista barmok, esetleg önmagukat Rambónak képzelő önjelölt hősök, de ezeknek a pszichés hozzáállása legalább annyira megoszlik, mint a többinek.
A szitu szépsége abban van, hogy a legtöbb katonának jelentkező delikvens nem ért vagy nem foglalkozik sem a nemzetközi politikai élettel, sem idegen kultúrákkal, sem morális/etikai dilemmázással, mert szarnak bele. Amikor repülnek/hajóznak Irak felé, akkor azt hiszik, hogy egy rakat koszos, asszonyverő, rabszolgatartó, istenkáromló (!) terroristával mennek harcolni, akik bunkerekben meg agyagkunyhókban tengetik a napjukat, és teveszarral tüzelnek.
Aztán amikor odaérnek, rájönnek, hogy emberek laknak ott is.