-
Morden23 #56 "De nem egészen értem, mit tartasz "túlzott toleranciának"? "
Ez pont az a része, ami hosszú, nagyon hosszú kifejtést igényelne :)
"(még akkor sem, ha manapság egyesek félreértelmezik azokat és összemossák a kettőt)"
Nem félreértelmezik és összemossák, hanem egyszerűen rosszul alkalmazzák. Mondjuk úgy, hogy "tolerálom, mert nem látom", vagy "tolerálom, mert engem nem érint", illetve "tolerálom, mert nem érdekel". Lássuk be, a tolerancia (nagy dolgokról beszélek, lényeges dolgokról, nem arról, hogy a barátnőd szereti a műkörmöket, te meg nem) addig működik, ameddig nem kerülsz interakcióba az adott réteggel. Jó példa erre a homoszexualitás.
"Amit te esetleg toleranciának tartasz a szülőkkel kapcsolatban, az inkább nemtörődömség, a túlzott tolerancia itt hogy jön a képbe? Túl sokmindent enged a kölykének? Ez inkább ignorancia és nemtörődömség."
Nem egészen. Arra gondolok, hogy a szülőnek egyetlen dolog kelti fel az érdeklődését, "egyetlen ismeretlenre oldja meg a képletet": ha valami a gyerekével félrecsúszik, akkor KÜLSŐ HATÁST tesz felelőssé.
Drogozik a gyerek? -> rossz társaságba került
Nem megy bulizni sehová? -> nem baj, úgyis olyan csúnyákat lehet hallani a "dizsikről"
Nem szereti az iskolát? -> szar az iskola
Nincsenek barátai? -> az összes többi gyerek fasz
A másik gyerek sikeresebb? -> biztos jobb helyzetben vannak, mint mi
A legtöbb szülőnek nem jut eszébe, hogy a saját neveléstechnikáját, vagy nemes egyszerűséggel a saját gyerekét hibáztatná. Pedig a tárgyalt esetek túlnyomó többségében erről van szó.
"A bekattanás nem csak őrájuk jellemző, megtörténik ez népszerű és sikeres emberekkel is."
Persze, hogy így van. Simán érzékletes akartam lenni, írhatnék példákat, annyit, hogy 2008-ra sem végzünk. De ezek szerint azért lejött, amit mondtam.
"Tehát szerinted végső soron a tolerancia tehet az elégedetlen emberekről? Ez bővebb magyarázatra szorulna. Hogy is van ez?"
A saját értékeidet külső tényezők alapján határozod meg. Néhány példa:
Attól vagy te "jócsávó", hogy több nőd van/volt, mint X-nek.
Attól vagy te gazdagabb, mert több mindent tehetsz meg, mint X.
Attól vagy te művelt, hogy jobban tudod alkalmazni azt, mint X.
És ezt is lehet sorolni, egészen a végtelenségig. Azaz gyakorlatilag majdnem minden (társadalmi alapon működő) értékmérésnek szükséges velejárója a a másokkal való összehasonlítás. És bár a "tolerancia elve" azt mondja, hogy téged el kell fogadni mindenáron (akármilyen is vagy - természetesen most NEM a pedofilokról és társaikról írok, hanem a társadalomba szervesen beletartozó egyénekről), mégis azt tapasztalod, hogy "tolerálnak, de mégsem", "elfogadnak, de mégsem". És éppen EZ az elégedetlenség alapja (legalábbis az alapgondolat ezen aspektusában - ez is megér egy több órás filózgatást, persze).
"Hozzátartozik a szabadsághoz, hogy az ember úgy nézzen ki, ahogy akar, és azt gondoljon, amit akar."
Teljesen igazad van. Csak éppen különbség van aközött, hogy "úgy, ahogy akar lenni", és aközött, hogy "elfogadják úgy, ahogy akar lenni".
Egyszerű példával élve (most megint jön a dagadékos dolog, mert éppen ez a legérzékletesebb): úgy gondolod a világról, hogy teljes szabadságod van (hiszen ki mondhatná meg, hogy hány kiló legyek), de mégis, lépten-nyomon azt tapasztalod, hogy a hátrányodra válik. Ergo tuljadonképpen szart sem ért a tolerancia, mert csak addig működik, ameddig nem akartál élni is az adott lehetőséggel.
"Ezt honnan vetted, hogy ezek az emberek tényleg elhiszik ezt? Ez egy marhaság, épeszű ember nem áltathatja magát ilyenekkel."
Éppen erről beszélek. Elhiszik, mert a szüleik beléjük nevelik, közben már a kezdetben (pl. iskolában) megszenvedik ennek a kárát. Vegyes visszajelzéseket kapnak a világtól, és rájönnek arra, hogy (ahogy a szüleik mondták) "velük semmi baj nincs", de közben mégis "másoknak van velük baja". Végül levonják a végkövetkeztetést, hogy nem velük van a baj, hanem a világ a szemét, a többi ember a szemét, és eszükbe nem jut magukba nézni. Ennek egy része (minimális része, szerencsére) aztán fogja magát, és kitalálja, hogy "móresre tanítja a nagy gonosz világot".
"Ezek az emberek saját magukat vetik ki a társadalomból. "
Ezt a társadalom mondja, de a valóságban bizony az a helyzet, hogy ezen emberek igen méretes többsége depressziótól küszködve próbál beilleszkedni, de a társadalom visszalöki őket.
Most nagyon gonosz leszek, de ez tulajdonképpen egy "minőségellenőrzés": a selejtet visszalököm, de megadom a lehetőséget, hogy változtasson magán, és akkor "bejöhet a mi kis társadalmunkba". Még mielőtt felhúznának valami fára egy kötéllel a nyakamban, közlöm, hogy NEM EZ a nagy elméletem, illetve véleményem, csak dióhéjban vázoltam a szitut, ahogyan szerintem a világ működik, nem foglalok állást azon irányban, hogy ez jó, vagy rossz.
"Ők saját magukat nem tudják elfogadni (ezt a társadalom csak erősítheti legfeljebb), komplexusaik alakulnak ki"
Komplexusod nem magadtól alakul ki, ahogyan önbizalmad sem. A világgal való interakció során alakulnak ki ezek a jellembeli vonások. Természetesen van egy tág határok között mozgó "egyensúly": a tárgyalt emberek (akik "bekattannak") esetében túlsúlyba kerül az egyik (nyilván a kommerszebb a komplexusos, és nem a megalomán).
"Látom előszeretettel azonosítod és kevered a két fogalmat, pedig ez nem így van."
Ismerem a két fogalom jelentését. Nem nyelvelemzést írtam, hanem vázoltam, hogy >szerintem< manapság hogyan működnek ezek a fogalmak.
"Amúgy még magadnak is ellent mondasz: "nem zavar" <<->> "de rühellem" :)"
Nem mondok ellent, teljes mértékben szándékosan írtam ezt így.
"nem zavar, de rühellem" -> ez alatt kb. azt értem, hogy "nem zavarnak a melegek, de ne is lássam őket, mert akkor zavarnának" (újra csak példa)
"Hogy miért nyugtatgatja a gyereket a szülő, ha nyilvánvalóan kövér? Hát azért mert elfogult, vagy felelőtlen, nemtörődöm, vagy buta, vagy nincs ideje a gyerekével foglalkozni, és még ezer másik oka lehet. De ezt nem toleranciának hívják."
Felső kis szitura rövid esettanulmány:
Tolerancia-rész: A szülő (a saját bátorításával) beleneveli a gyerekbe, hogy ő így is remekül megvan, hiszen tolerálni fogják. Ergo nem toleranciára tanítja, hanem arra, hogy őt el fogják fogadni.
Ignorancia-rész: A szülő nem tekint eléggé a jövőbe. Nem gondolja végig, hogy az, amit PILLANATNYILAG tesz a gyereke, az nem csak egy délutánra meg egy iskolai félévre vetíthető, hanem megalapozza a teljes kicseszett jövőjét (amit mellesleg olyan eszeveszett igyekezettel akarnak felépíteni). Ergo (hogy ne csak OFF-oljunk) mit lát a szülő a számítógépjátékban? Heroint. Kokaint. Abortuszt. Rossz jegyeket. Úgy tekint rá, mint egy külső tényező, amely a GYEREKÉTŐL FÜGGETLENÜL árthat neki. Na ez a baj.
Meg ilyesmik :)