#19
Nekem valahogy sosem okozott katartikus élményt egy eredeti audio lemez birtoklása. A motor gázkarját, vagy egy csaj mellét kézbe fogni, na az valami. De egy zenénél olyan mindegy, hogy miről szól, csak szóljon. Hogy nincs hozzá műanyag tok, meg dalszöveg füzetecske, azt leszarom, ha annyira kéne nyomtatnék magamnak, de amúgy sem kedvelem hogy egy album egy teljes CD helyét elfoglalja a polcon.
A minőség kérdése: egy 192kbps tömörítésű MP3-on néha kihallom a tömörítés hibáit, de egy jobb, 256/320-as MP3-nál, közepesen jó cuccal már nem hallom a különbséget. Mondjuk lehet hogy mert nem hallgatok eredeti CD-t, azért nem tudom milyen lenne az :)) (de töltöttem már le lossless tömörítésű zenét kíváncsiságból, de annyira nem fogott meg). Netezés közben fejhallgatón, vagy metrón ülve sztereó headsettel telefonon, és kocsiban nem egy fullextrás de nem is gyári szar cuccon hallgatva nekem még nem volt bajom a 256-os vagya jobb MP3-al. És nem egy, számomra tök ismeretlen előadó CD-jét töltöttem már le torrentről, ami megtetszett, és amit akkor sem vettem volna meg ha 500 Ft lenne egy CD, egyszerűen azért mert nem ismerem.
#19