Morden23#20
"nagyon is fontos tényezője a játékélménynek"
Természetesen fontos. Valamelyik nap a Gothic 3-ban találtam egy vízesést. Egy lerombolt fiatorony, egy kisebb tavacska, hegyes-dombos erdős vidék, és a háttérben a vízesés. Akár egy festmény, olyan gyönyörű.
Csak azért nem mindegy, hogy van-e koncepció a látvány mögött.
"Ha olvasunk pl egy történetet akkor is "hozzá képzeljük" a vizuális körítést"
Érdekes módon éppen ezen okból bukik rengeteg film (főleg a könyvátiratok) és játék. Vizuálisan megkomponálni valamit sokkal nehezebb, mint "elképzeltetni" valakivel, egy leírás alapján. A leírásnál ideologizálva, saját ízlésed szerint képzelegsz. Manapság pont az a baj, hogy a játékok a klisés, "mindenkinek valamilyen szinten tetsző" sémákra épülnek (a filmek is gyakran), hogy ne veszítsenek teljes rétegkultúrákat (egy bénán megalkotott sárkány mondjuk egy fantasy játék vagy film halálos ítélete lehet).
"Ha létezik egy vizuálisan/fizikailag nagyszerûen kidolgozott de elméletileg semmien "story"-val megalkotott tér"
Ha állok, és nézem (a valóságban), akkor igen. Ha egy képet, festményt, fotót látok, akkor igen. De hogy "funkcionáljak", cselekedjek egy ilyen térben, az már nem poén. A Grand Canyon gyönyörű látvány, de nem szeretnék végigsétálni rajta, mert úgy már unalmas, egyhangú.
"Elméletileg pl a Sims-sorozatok vagy a MMO-k is erre a koncepcióra épüln(nén)ek, azaz adva van egy "világ" a szabályokkal, történet nélkül és gyakorlatilag itt "kell" az ember boldogulnia, szórakoznia"
Azért óriási különbség. Szóval egy egyszerű példa: van egy valóságshow, és van egy kommersz szürke ember lakása, amit bekamerázol. Az egyiken egy rakat kiválogatott barmot nézhetsz egy szituációk formálta, irányított (megkomponált) környezetben, a másikban meg órákon át nézhetnéd, ahogyan Kovács I. nézi a tévét, piszkálja a körmét, fingik, böfög. Ezzel azt akartam mondani, hogy a Sims "koncepciótlansága" kb. annyira szubjektív, mint egy valóságshow "valósága". Ha régen játszottál Kaland-Játék-Kockázat könyvekkel, akkor értheted, mire gondolok: nem azért játszom, hogy kockákkal dobáljak és olvassak (lövöldözzek és mászkáljak), hanem azért, hogy interaktívan megismerjek egy izgalmas sztorit, történetet.
"Gondolom (remélem) idővel minden szélesedni és egyre komplexabbá fog válni."
Ebben egyetértünk, én a jó koncepciót mondjuk a Deus Ex és Gothic irányvonalban látom.
"Az én véleményem szerint az "élményt" az ember saját maga alakítja ki magának az összes adott feltétekből"
Itt visszatérünk az alapvető problémára, a vizualitás és az elképzelés kérdésére. Egy jó sztoriba könnyebben tudom beleélni magamat (még ha a vizuális élmény nem is tetszik), mint a szimplán-vizuális élménybe, aminek sokkal nagyobb esélye van arra, hogy az én ízlésemnek ne feleljen meg ("én"-t mindenki értse magára; nekem pl. az Oblivion volt ilyen - szép-szép, a környezet remek, de rühelltem a karaktereket és szörnyeket; vagy például a WoW - lehetne akármilyen jó játék, taszít a giccses, túl színes grafikája)
Amúgy abszolút jogos, amit írsz, és nincsen min nem egyetértenem. Én igazából azt nem tudom, hogy manapság miért nem látok Deus Exeket, Arcimedean Dynasty-ket, Wing Commander-eket, No One Lives Forever-eket, Fallout-okat, Beyond Good & Evil-eket, Zork-okat, Gabriel Knight-okat, Freespace-eket, I-War-okat és még sorolhatnám - ezek most csak példaértékkel olyan játékok, amik IGÉNYESEK, GRAFIKAILAG TÖKÉLETESEK, ÉRDEKESEK, IZGALMASAK voltak.