Indigo#293
Ok, annyi a lényeg, hogy te taszítónak tartod a rendszert, és nem fogadod el Isten cselekedeteit és a miértekre adott magyarázatokat. Megértem azt is, hogy fel vagy háborodva rajtuk és az igazságérzeted nem tűri el ezeket (ismerem az érzést, én is így voltam ezekkel). De ezzel nekem már nem kell vitatkoznom, te így látod és kész, én nem akarok téríteni senkit, ahhoz meg nincs elég időm és energiám hogy egy ilyen fórumon erről elkezdjünk hosszasan beszélgetni. Én nem feltételezek semmi rosszat rólad, attól hogy így látod a dolgokat, te még egy jó ember lehetsz és én tisztellek téged. Más témákat illetően egy csomó dologban egyetértünk, másokban meg nem, de eddig is nagyon jól elfórumozgattunk, eztán is jól elfogunk remélem :)
"Erkölcsi és morális útmutatás? Itt nem egy hívő jött folyamatos jelleggel, hogy az Egyházon belüli korrupt elemeknek köszönhettünk rengeteg dolgot. Ergo a vallás nem mutat semmiféle utat, mert mindenki a saját vérmérséklete szerint értelmezi: valakinek támaszt nyújt, valakit fanatikus zombivá változtat, valaki kihasználja a rendszerét, és így tovább."
Azt azért remélem vetted, hogy nem a katolikus egyház "cselekedeteiről" beszéltem, hanem Jézus tanításairól, amiket azért nem szoktak olyan sokféleképpen értelmezni, bármilyen irányzatról legyen is szó. Ezeket nagyon kiforgatva és elferdítve értelmezi akit ez fanatikus zombivá változtat :) Tagadhatatlan tény, hogy vannak akik ki is használják a rendszert, akár anyagi hasznot is húznak belőle, ismerjük az egyház korrupcióját is stb, ezeket nem kell elmesélnem... De én úgy érzem, ahogy már előttem is leírta valaki, hogy a szkeptikusok túlságosan is általánosítanak az ilyen esetekkel, mintha csak és kizárólag ezek jellemeznék az egyházat és a vallásos embereket, a lényegi dolgokat meg mintha senki nem venné észre... Te is a legszélsőségesebb eseteket sorolod, pl. fanatikus zombik, holott a hívő emberek nagy része ugyanolyan "normális" hétköznapi életet él, mint bárki más, csak ugye ez a "szürke" többség, akiket nem vesznek észre, mert nem hívják fel magukra a figyelmet...
"Nem erről beszéltem. Magától értendő, hogy lehet alkotni csak az alkotás öröméért, sőt, nem egy költő volt, aki szart magasról az emberekre meg a publikálásra, ma mégis művésznek nevezzük. Én arra utaltam, hogy a "művészet" alapvetőleg függ a közönségtől, hiszen nem létezik olyan, hogy valaki "művészit alkot" - a közönség teszi művészetté. Értsd úgy, hogy ha én rendezek egy filmet, akkor nem én döntöm el (az alkotás folyamatában), hogy ez művészet-e, hanem azok az emberek, akik megnézik majd, és igen, utána rámondják, hogy "ez művészet, ez egy művészi alkotás", meg rám, hogy "Morden egy művész, művészieket alkot". Magamnak nem tudok művészetet csinálni, magamnak csak alkotni tudok. Érzed a különbséget, nem?"
Értem a különbséget, bár akkor a Tudod, aféle "senki nem húz kotont, ha nem akar kefélni" dolog nem állja meg a helyét a mondandódban. Amúgy értem miről beszélsz, ezzel nincs vitám.