Morden23#288
"Ok, tegyük fel, hogy Isten léte bizonyítást nyer, és még az is kiderül, hogy minden úgy igaz, ahogy a keresztény vallás állítja. Ekkor az összes többi vallás hívői - akaratukon kívül - megszegnék ugyan a Tízparancsolat első pontját, de volna rá lehetőségük, hogy bűnbocsánatot nyerjenek. Hiszen az egyértelmű bizonyíték által mindenki megkapná a választ, és az egyértelmű útmutatót :)"
Hát éppen ezt tartom eszméletlenül taszítónak a rendszerben. Mit is látok a keresztény dogmatikában? Na nézzük csak:
Adott egy Isten, aki megteremtette az Embert, aki kiűzettetik a Paradicsomból, mivel a Tudás Fájának gyümölcséből harapott (ami természetesen ott áll a Paradicsom közepén, mintha a szülő kitenne a gyerekének az ebédlőasztalra egy tál kokaint, és ráragasztana egy cetlit, hogy "ne fogyassz belőle"). Ezek után megkapjuk a szabad akarat illúzióját, hiszen említett Isten kihívja Lucifer ex-arkangyalt egy deisztikus sakkjátszmára (aki ugyebár említett Isten "ellenzékeként" nem értett vele egyet, ergo a véleménykülönbség okán elűzettetett - csak nem a Paradicsomból, hanem a Mennyből). Ezek után a teljes emberiség, mint olyan elítéltetett az eredendő bűn miatt (pedig - milyen érdekes - a kereszténység többek között arról is szól, hogy ne ítélj csak úgy el senkit), ergo "guilty until proven". A "bűnnélküliségemet" úgy tudom bebizonyítani, hogy elfogadok egy olyan szabályrendszert, amit Isten alkotott - akit mindenható természete miatt képtelenség emberi fejjel felfogni, megismerni. Mindezek után, ha elég jól tudom betartani ezeket a szabályokat, akkor megkapom a mennyei nyugdíjazást - ha nem, megyek a Pokolra, hiszen a lelkem (az eredendő bűn + 0-120 év alatt elkövetett bűnök miatt) ÖRÖKKÉTIG TARTÓ szenvedésre van kárhoztatva (baj van itt az arányokkal, túl teátrális az egész).
Ergo a keresztény vallás Isten-Ember kapcsolata olyan, mit a gazda-kutya kapcsolat. Ha a kutya rosszat csinál, elverem újsággal, ha jót csinál, jutifalatot kap.
"Ami a lényeg, hogy te kétségbe vontad a hitet és Jézus tanításait, mint erkölcsi és morális útmutatót."
Nem, isteni eredetüket vonom kétségbe, mert önmagukon viselik az emberi humánszabályozás (törvények, szabályok stb.) minden jellegzetes tulajdonságát.
Erkölcsi és morális útmutatás? Itt nem egy hívő jött folyamatos jelleggel, hogy az Egyházon belüli korrupt elemeknek köszönhettünk rengeteg dolgot. Ergo a vallás nem mutat semmiféle utat, mert mindenki a saját vérmérséklete szerint értelmezi: valakinek támaszt nyújt, valakit fanatikus zombivá változtat, valaki kihasználja a rendszerét, és így tovább.
"Én meg arra utaltam, hogy ha egyszer tényleg eljön az Isteni ítélet, akkor totálisan mindegy, hogy hol tartunk, és kik miatt tartunk ott, mert nem ez lesz az ítélet alapja, és az öreg nénike ilyen szempontból nem fog hátránnyal indulni."
Ha egyszer tényleg eljön az Isteni ítélet, akkor totálisan mindegy, hogy mit raktunk eddig le az asztalra. Igazad van, aki az emberiség épülését szolgálta, illetve aki hátradőlt, és semmit nem tett, ugyan arról a szintről indulnak, mert az Istent elvileg csak a saját szabályai betartása érdekli. Ha egyszer tényleg eljön az Isteni ítélet, kurva sok fellebbező lesz.
"Azt nem értem, hogy mit nem értesz azon, hogy művészi önkifejezés. A művész azért alkot, hogy alkothasson, neki maga az alkotás folyamata a lényeg, ki akarja adni magából a belső feszültséget, és ezt legjobban akkor tudja, amikor alkot. Ha senki nem kíváncsi rá, vagy senki nem ismeri a művet, akkor is alkot a lelki megnyugvásáért. A művészlélek már csak ilyen, és tesz rá magasról, hogy releváns lesz-e, vagy lesz-e értéke stb... "
Nem erről beszéltem. Magától értendő, hogy lehet alkotni csak az alkotás öröméért, sőt, nem egy költő volt, aki szart magasról az emberekre meg a publikálásra, ma mégis művésznek nevezzük. Én arra utaltam, hogy a "művészet" alapvetőleg függ a közönségtől, hiszen nem létezik olyan, hogy valaki "művészit alkot" - a közönség teszi művészetté. Értsd úgy, hogy ha én rendezek egy filmet, akkor nem én döntöm el (az alkotás folyamatában), hogy ez művészet-e, hanem azok az emberek, akik megnézik majd, és igen, utána rámondják, hogy "ez művészet, ez egy művészi alkotás", meg rám, hogy "Morden egy művész, művészieket alkot". Magamnak nem tudok művészetet csinálni, magamnak csak alkotni tudok. Érzed a különbséget, nem?
P.S.: Nem nézem le a vallásos embereket. Nem rühellem a vallást. Nem akarom felgyújtani Vatikánt. Egyetlen egy dologgal van problémám - emberekkel, akik képesek elfogadni mindenféle (véletlenül sem Isten, hanem a magukat Isten küövetőinek tartó/mondó/hazudó/képzelő) ember által alkotott szabályrendszert elfogadni feltétlen bizalommal, mindenféle támpont nélkül. Ennyi.
Nem a "hit"-et tartom nevetséges dolognak, hanem egy emberek által leírt szabály- és dogmarendszer teljes elfogadását azért, mert "azok a törvények isteni eredetűek", holott kb. annyira írták ezeket istenek, mint amennyire a magyar Parlamentben.