• Sir Quno Jedi
    #32
    Első szezon majdnem annyira szórakoztató és érdekes (kifejezetten szép) volt, mint a Hetedik mennyország csúcs-szezonjai, de most már tényleg kicsit befulladt (mintahogy az is a végére). AZért nézzük.

    Végre olyan sorozat ami két magasan az átlag felett álló ember hányódásairól szól. Andy és Ephram mindketten zsenik a maguk módján és teljesen más szemszögből látják a világot. Tipikus jófiúk, akiket soxor meg sem értenek a többiek, a motivációik homályzóna a halandók számára. De a "mellékszereplők" is kiválóan vannak megválogatva. Harold és Edna a két kedvenc mifelénk! :D

    Sajnos Ephram és Amy szerelmi szála nagyon túl van már ragozva (jó, végülis minden nagy ember mögött egy különleges nő áll) és túl nagy szerepet szántak neki a sorozatban. Érthető, csak néha már túlzás. Bár végülis teljesen életszerű a tévelygésük és a sok-sok tiszteletkör amit le kell róniuk.

    Még Bright is kedvenc, mert ő a (látszólagos) átlagember, aki nem találja a helyét a nagyok között. Amilyen unszimpatikus kiscsóka volt, akkor változáson esett át, mondhatni kinőtt az agya. A karakterfejlődés rajta figyelhető legjobban meg és még nincs vége! Így lehet az iskolai, kigyúrt agyú, síktahó sztárjátékosból, értelmes és felelősségteljes ember. Ennyi csapás kell hozzá és a megfelelő emberek inspirációja. Eddig egész ügyesen vezetik a sorsát (legalábbis teljesen emberi és hihető).