LowEnd#64
Véleményem szerint Dez-nek van igaza. Azt hiszem, nem különbözünk sokban a hangyáktól, egyéni intelligenciánk, kreativitásunk lényegében nincs (csak kevés), csak az emberiség, család, társadalom által determináltan, az adott feladatra vonatkoztatva.
Mit értek ezalatt?
A (tudományos) fejlódésnek jelenleg nem az intelligenciánk és a képzelőerőnk a gátja. Hanem az ismeretek hiánya. Rendelkezésünkre áll ugyanis egy módszertan:
- szocializáció (társadalmi ismeretek, nyelv, miegyéb elsajárítása)
- specializáció (szakismeretek elsajátítása)
- adatgyűjtés-elméletfelállítás-ellenőrzés adatgyűjtéssel-újabb elmélet...stb
Lehet azon filozofálgatni, hogy a tudományos csőlátásunk a fejlődés gátja. Talán igaz. Azonban a tények ennek ellentmondanak. Az említett metodika lehetővé tette, hogy a modern ember az elmúlt 3-400 évben olyan robbanásszerű tudományos fejlődést ért el, ami még számomra is ijesztő.
Hiába termelnénk ki egy szuperagyat 200+ IQ-val. Gyakorlatilaf semmivel nem vinné előre a tudományt, mert elakadna a folyamat az ismeretek megszerzésénél, ami jelenleg is a korlát.
Véleményem szerint, az egyes embereknek (mint egyéneknek) tulajdonképpen nincs függetleníthető intelligenciájuk, viszont az emberiség hatalmas kollektív intelligenciával (potenciállal) rendelkezik, ami az internetes fórumok megjelenésével egy nagyságrendet ugrott előre. Szaporodtak az összeköttetések, könnyebben hozzáférünk a kollektív ismeretanyaghoz, ötletek tárháza jöhet elő bármilyen feltett kérdésre.
Természetesen nem várhatjuk el minden hozzászólótól, hogy felvegye a versenyt a közösség legokosabb tagjával, de még ha ostobaságot is ír be, ötletet adhat.
Hogy hol lesz az intelligencia integrációjának a vége? Közvetlen agyi kapcsolat esetén csak az emberiség lélekszáma korlátozza.
Félek, nem húzzuk ki addig, hogy ez legyen a bottleneck.
A genetikai állományunk rohamosan romlik. Náci dolognak tűnik, de az, hogy olyan betegségekkel, alacsony szintű szellemi, fizikai képességekkel szaporodóképessé teszünk egy egyedet amit a társadalmunk lehetővé tesz, genetikai manipulációkkal tökéletesítünk önző érdekből, elfeledkezve a biodiverzitás fontosságáról, már néhány ezer év távlatában is aggasztónak tűnik.
Meglátjuk. Vagy nem.
Visszatérve a kérdésre: a kreativitás és a tudomány fejlődése egy folyamat, ami egyrészt öngerjesztő, másrészt immanens része társadalmunknak.