#6A hűtést fokozására további próbálkozások is születtek, ilyen például a Pertier elem használata. A Peltier-effektust 1834-ben fedezték fel, bár akkoriban nem nagyon volt mire használni – hiszen az ammóniával történő hűtés sokkal gazdaságosabb volt a gyárak számára. Álljunk meg egy szóra, mi az a Peltier-effektus és hogy működik? Először is egy Peltier-elem szükségeltetik hozzá, amely általában bizmut-tellúritból készül. A modulba áramot vezetnek a két végénél, ennek hatására hőt szállít, egyik oldalról a másikra. Vagyis, a „coldplate” egyik fele hideg, a másik pedig meleg lesz. Ennek természetesen van egy felső korlátja, ugyanis minden Peltier rendelkezik egy meghatározott maximális hőmérséklet-különbséggel. Ez azt mondja meg, hogy a modul két oldala között mekkora lehet a legnagyobb hőmérsékletbeli eltérés. A kisebb (maximum 15*15 centiméter nagyságú) elemek esetében ez az érték általában 65-70 fok körül szokott lenni, tehát ha a meleg oldala 45 fokos, a hideg oldala legjobb esetben -20 fok körül fog alakulni. Léteznek még többlépcsős Peltier-ek is, amiket több, lépcsőszerűen növekvő teljesítményű modulból állítanak össze – a kisebb példányokkal átlagosan előállítható hőmérséklet-különbség akár 150 fok körül is lehet.
#6