avagy hogyan látják az ott élők a saját országuk hibáit, előnyeit és ebből mit látunk idehaza
-
Rundstedt17 #290 Többen az amerikai városok jövőjéért aggódnak a Los Angelest egyre inkább vérbe borító bandaháborúk láttán. A város néger és latin bandái a területért harcolnak, a csoportok közti leszámolások pedig sok áldozatot követelnek. A társadalomba beilleszkedni képtelen négerek mellett egyre nagyobb problémát jelentenek a spanyol ajkú bevándorlók, akik szépen lassan Amerika legnagyobb kisebbségévé váltak.
"Minden jel arra utal, hogy faji háború fog kirobbanni a városban" - figyelmeztetett Khalid Shah, a Stop the Violence nevű, erőszakellenes szervezet igazgatója. "Az etnikai feszültségek olyan gyakran bukkannak fel Los Angelesben, mint a Santa Ana szél" - írja a New York Times, a számtalan leszámolás mellett kiemelve az 1965-ös és a 1992-es zavargásokat.
Az 1992-es zavargások során lángokba borult a város, 55-en meghaltak, kétezren megsérültek, 12 ezer embert vettek őrizetbe. Az összecsapások azt követően törtek ki, hogy a csak fehérekből álló esküdtszék felmentett négy fehér rendőrt, akiket a negrid Rodney King összeverésével vádoltak. Egy évvel később két rendőrt mégis két év börtönre ítéltek.
"Ami most jön, tízszer nagyobb lesz, mint ami King után történt. Olyan méretű lesz, ami nem egy várost, hanem egy egész államot fog megbénítani" - vázolta apokaliptikus véleményét Khalid Shah a mostani bandaháborúk lehetséges következményeiről az Observerben.
Az Egyesült Államok egyik nagy, nemzeti mítosza, hogy a bevándorlók - hátrahagyva származásukat - amerikaiakká válnak az olvasztótégelynek is nevezett integráció során. "Az olvasztótégelyről csak annyit, hogy nem létezik. Legalábbis New Yorkban és Amerika azon részein sem, amelyek New Yorkra hasonlítanak" - írta az etnikai feszültségekről szóló Beyond the Melting Pot című könyvében Nathan Glazer és Daniel Patrick Moynihan, már 1963-ban.
Azóta a latinok vagy spanyol ajkúak az Egyesült Államok legnagyobb létszámú kisebbségévé váltak, de a megelőzött négerekkel ellentétben politikai beépítésük még nem történt meg - írta a Washington Post. Ennek oka - a lap szerint - az, hogy a latinok elsősorban származási országuk alapján azonosítják magukat mexikóinak, dominikainak, nem pedig latinoknak.
A latinoknak, spanyol ajkúaknak vagy hispánóknak nevezett közel 40 millió bevándorló kategorizálása az állami bürokráciának is okozott nehéz pillanatokat, a hivatalnokok megközelítése pedig szintén nem segítette a közösség integrációját. Néhány éve vita folyt arról, hogy a 2010-es népszámláson eltöröljék a "más egyéb rasszhoz tartozó" kategóriát, amelyhez a magukat fehérnek nem tartó spanyol nyelvűek előszeretettel sorolták magukat, mivel a népszámlálási kérdőíveken latin kategória nem létezik. Amikor tavaly elkészült az amerikai himnusz spanyol változata George Bush amerikai elnök azt mondta, a himnuszt "csak angolul kellene énekelni", és "a bevándorlóknak meg kell tanulniuk angolul".
A kisebbségi ügyek a mai napig "fekete-fehér" kérdésnek számítanak, így a spanyol nyelvű kisebbségek problémái - amelyeket a többség sokszor nyelvi és nem etnikai kérdéseknek tekint - ritkán jelennek meg a politikai napirenden. A bandák pedig maguk veszik kezükbe az ügyek elintézését. A Washington Post kommentárja szerint azonban a helyzet bizonyosan változni fog. A lap ilyen jelként értékeli, hogy Bush elnök 2004-es újraválasztásában fontos szerepe volt a latin-amerikai kisebbségeknek.
A változás azonban nem lesz konfliktusmentes. Felmérések szerint a fehér amerikaiak és a négerek körében tudva lévő tény, hogy a spanyol ajkú bevándorlók elveszik a munkahelyeket a helyiektől.
"Los Angeles mikrokozmosza annak, ami a jövőben más városokban történhet" - mondta Earl Ofari Hutchinson, a Los Angeles-i várospolitikai kerekasztal házigazdája a New York Timesnak. "Amikor látja az ember azt a feszültséget, amit itt tapasztalni a munkahelyeken, az iskolákban és már az etnikai indíttatású bűncselekményeknél" - tette hozzá -, "aggódni kezd, hogy mi lesz másutt?!"