bvalek2#37
Frosty01: zseniális! De tényleg, ez a megoldás, az ereszkedő űrrepülő fújjon fel egy ballont, és szépen ott lebegne 50000 métere magasságban, nem kell kitenni az alsó légrétegek pokoli körülményeinek, remélhetőleg így is belefér a tömeghatárba. Ez tetszik
halgatyó: Amikor a kékalgás terraformálási tervet kitalálták, még nem tudták hogy milyen viszonyok vannak a Vénuszon. Azt hitték, hogy a sarkokon nincs ennyire meleg, és van pára. Azóta kiderült, hogy a Vénusz felszíne egységesen száraz, forró. A kénsavas esők le se érnek a felszínre, elpárolognak néhányszor 10000 méteres magasságban. Szerencsére a ballonok működési magassága alatt vannak ezek az időjárási jelenségek...
Sanyix: 90 atmoszféra = 900 méter a tenger felszíne alatt, rengeteg embereket szállító tengeralattjáró van, ami ennél mélyebbre is merül. 450 Celsius fokos hőmérsékletet ki lehet bírni jó hőszigeteléssel, és aktív hűtéssel. A kénsav sokmindent nem tud feloldani, az a legkisebb gond, de a felszínen már nincs is gond vele, csak a légkör középső részén. Egy jól felszerelt expedíció, szilárd elemekből felépített szkafanderekben, és páncélozott járművekkel néhány hétig biztos kitartana. A baj, hogy ezeket a körülményeket tartósan nem tudják az eszközeink elviselni. A hossztávú életfeltételek 50000 méteres magasságban találhatóak, a felszínre pedig néha le kell menni ásványkincsekért. Napelemek energiáját felhasználva a légkörből elő lehet állítani rakétaüzemanyagot, műanyagokat, töltőgázt, még cukrot is, de a chipekhez használt szilícium, vagy a fémszerkezetekhez szükséges alumínium, magnézium és titán csak felszíni kőzetekből nyerhető ki. Szerencsére ezek gyakori fémek a Vénusz talajában is, elektrolízissel kinyerhetők, de akkor is le kell értük menni. Persze nem biztos hogy embereknek, robotok is begyűjthetik, aztán egy léghajóval felküldik nekünk
