Irodalmi alkotások, melyek érdemesnek, hogy megőrizzük az utókornak
-
#54
Furcsa a szerelem...Fél éve még ezt éreztem egy lány iránt,a napokban meg már egy másik lány miatt kellett tollat ragadnom.
Szóval a fél évvel ezelőtti szenvedésem eredménye:
Egy éj az a(á)gyban
Sehogy sem jön álom a szememre,
Az agyam kattogása zakatol a fejembe.
Pörög az idő, s fejemben a gondolatok,
Akár a sztrádán a gyorshajtók.
Órákat napok, heteket hónapok,
Követnek, de feledni nem tudok.
Emlékek gyötörnek, éjjeli csókok,
Tőled lopva máris andalodok.
Magzatpózban az ágyon, nyújtom a kezemet,
De nem találom a testedet.
Csak az ágyneműmet markolászom,
Ez az egész, mint egy fullasztó rémálom.
Tágul a tüdőm egy mélyet lélegzem,
A testem is beleremeg, de nem érzem,
Az illatodat, mely a kozmoszig repít,
Mikor magamhoz húzlak, és két karom szorít
Hiányzol, mint testemnek szíve,
Piciny csücskének az elrabolt íve.
Te vagy a Donor, s én a Test
Fél szívvel az ember rémesen fest.
Fél vagyok, egy fél ember,
Testemben szívem könnyen fér el,
Mert Te elhagytál, és már nem jössz vissza,
Mint egy torzszülött, kitaszítva,
Ki nem felet meg egy szörnyű rendnek,
Taigetosz hegyén egy görög gyermek.
Egy Spártai ded, Én a kitagadott árva,
Te meg a rend, az ítélet bírósága.