Irodalmi alkotások, melyek érdemesnek, hogy megőrizzük az utókornak
-
#29
itt vannak az enyéim. A Kettősséget a Slipknot zenekar Duality, míg a Mielőtt Elfelejtedet pedig a Before I Forget zenéjére írtam... Figyelem! Ezek nem műfordítások, csak újragondolások!!
DUALITY - KETTŐSSÉG
Csak annyit mondok neked, hogy
Fáj, eljut az agyamig,
De itt már nincsen fék
Le kell őt tagadnom, de
Itt van már bennem rég
Jézus miért nem segít?
Az Ő szava mélybe taszít
A Kín kezdődik,
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁRGH!!
Sikolyomtól sorvad vénám
Fogy az időm, tűröm némán
Már mindent megtettem a kedvéért
Hogy enyém legyen, csak azt kívántam
Már megbántam, hogy nekivágtam
Lesújtó szava meglepetésként ért
Kimondom én, nem érdekel
Sírni fogsz ribanc, megérdemled
Csak ezt ígérem, és semmi egyebet
Reméltem, hogy megszerezhetem
Beleőrültem, jól emlékszem
Vergődtem a sötétben, s kétfelé szakadt az elme…
Csak annyit mondok neked, hogy
Fáj, eljut az agyamig,
De itt már nincsen fék
A Kín fokozódik,
NEM BÍROM, AZ ISTENIT!!!
Össze lettem szedve
Barátok által körülvéve
Azt hiszik, már minden rendben
Még nem tudják, mi ment végbe bennem
Tudom, hogy jó, de nem él, aki folyton csak álmodik
De ott van bennem mélyen az a másik
Szégyellem, de félek tőle!!!
Csak annyit mondok neked, hogy
Fáj, eljut az agyamig,
De itt már nincsen fék
El kell őt fogadnom, mert
Itt van bennem rég
Jézusom könyörgök segíts!
Hallom, ahogyan Ő szólít
A Kín tetőzik,
S ÁTVESZI AZ IRÁNYÍTÁST!!!
Te voltál….Mindenem te voltál….
Eldobtál….Magadtól eldobtál….
Csak annyit mondunk neked, hogy
Fáj, eljut az agyamig,
De itt már nincsen fék
Meg kell őt mutatnom
Itt van már bennem rég
Jézus semmit sem ér
Az Ő szava csitít
A Kín eltűnik,
ÁTVETTE AZ IRÁNYÍTÁST!!!
Te voltál….Mindenem te voltál….
Eldobtál….Magadtól eldobtál….
ANALÍZIS
Karaokizik a katedrán a vén seggfej
Nem kíváncsi rá, csak 58 ember
A valós számok halmaza – most őszintén! Kit érdekel?
Négyig az időt írással töltöm el.
Mellettem ül Norbi, filctollal a kezében,
Színes csíkokat húzogat könyvében serényen
A terem egy másik idősíkban létezik
Nézem az órát, s szemem tágra nyílik.
A mobilom szerint 13 óra a pontos idő
Nézem egy félóra múlva: 13:02…
110 Wattos hangfalakból süvít a Prof hangja
Rég lebaszta a gépszíjat minden diák agya.
Van kép a képben - kész csoda!
Két kivetítő vetít egyazon vászonra.
Árnyjátékozik a prof, de közben ír a fóliánsra,
Unottan nyílik szám az ásításra.
Nocsak! 13 óra 14!
Az idő telik, hurrá, van remény!
Szívem szerint a szünetben lelépnék
De akkor a zh-n nagyon izzadnék.
A hangfalakból hirtelen tapsvihar jövend,
Anyázik a nép, véletenül sem örvend.
Halleluja, mindjárt itt a szünet,
Meg nem történtnek tekintem e ügyet…
MIT HISZEL?
Hogy Álomföld csak csoda?
S nem juthatsz el oda?
Nincs, mi irányt mutat?
Pedig ott van benned,
Mert ez a te lelked.
Keresd hát az utat!
Szíved tudja, merre,
Neki van már terve.
Hallgassál szavára!
Engedd hát szabadon,
Bízz magadban vakon!
S ne csak egy éjszakára!
Mert ébredsz majd reggel
Álmos tekintettel,
És hétköznapok várnak.
De jó, ha nem feledsz el,
Mert az álmok egyszer
Mind valóra válnak.
BEFORE I FORGET - MIELŐTT ELFELEJTED
Menj!
Itt állsz bután,
Mint az orángután szopás után
Tátva a szád
Szóra véletlen se nyitnád
Klausztrofóbia
Itt nem akadály
Katasztrófa
Bármit is csinálj
Gondolataid gyűjtöd – gondolom naívan én
Mondd ki, ne nyomd el, de soha ne légy obszcén
Több van benned
Mint te az valaha is hinni merted
Tudom, most még nem érted,
De ülj le mellém, és elregélem!
Higgadj le
Ürítsd elméd
Nagy levegőt végy
Figyelj!
Várj! Tudom, nehéz lépés ezt tenned
Állj! Ha most elszalasztod, elvérzel
Járj! Menj oda hozzá, mondd el mit érzel
Mielőtt elfelejted!
Várj! Tudom, nehéz lépés ezt tenned
Állj! Ha most elszalasztod, elvérzel
Járj! Menj oda hozzá, mondd el mit érzel
Mielőtt elfelejted!
Homályos szemed is, e fátylon át nézed Őt, és
Vörös arcod is, azt kívánod, bár nyelne el a föld
Oda kéne menned,
Én nem tehetem meg helyetted,
El kell végre dönteni
Megéri-e neked ezért szenvedni?
Higgadj le
Ürítsd elméd
Nagy levegőt végy
Figyelj!
Várj! Tudom, nehéz lépés ezt tenned
Állj! Ha most elszalasztod, elvérzel
Járj! Menj oda hozzá, mondd el mit érzel
Mielőtt elfelejted!
Várj! Tudom, nehéz lépés ezt tenned
Állj! Ha most elszalasztod, elvérzel
Járj! Menj oda hozzá, mondd el mit érzel
Mielőtt elfelejted!
Vége….
Már nem létezőnek hisz…
Mindig csak késlekedtél…
De inkább csak védekeztél…
A kínok ellen, de vége….
Már nem létezőnek hisz…
Mindig csak késlekedtél…
De inkább csak védekeztél…
A KÍNOK ELLEN!!!!
Várj! Tudom, nehéz lépés ezt tenned
Állj! Ha most elszalasztod, elvérzel
Járj! Menj oda hozzá, mondd el mit érzel
Mielőtt elfelejted!
Várj! Tudom, nehéz lépés ezt tenned
Állj! Ha most elszalasztod, elvérzel
Járj! Menj oda hozzá, mondd el mit érzel
Mielőtt elfelejted!
Menj! Menj! Menj! Menj! Menj! Menj Menj!
A MÚZSA
Először a liftben láttam Őt,
Azonnal tudtam, megtaláltam A Nőt.
De nem is nő, sokkal inkább Hölgy
Két szeme akár egy édeni völgy
De nemcsak azért, mert oly igéző a tekintete,
Hogy mikor belenéztem, elvesztem örökre.
Ott van bennük szikrája az értelemnek
Amit a sok hasonló lányban ritkán lelek
De mit is beszélek, hisz nincs hozzá fogható
Búgó hangja, mint a pipafüst, oly nyugtató
Akár az édeni mannáé, olyan az illata
Elég belőle két slukk, s KO-ra vagyok kábulva
Szája minduntalan mosolyra húzódik
Rám néz, s vérnyomásom az égbe szökik
Zsuzsi – ez a neve a kecses teremtésnek
Kedves és gyönyörű – vajon hihetek szememnek?
Ihletet ad, ez a lány kész álom
Írom e sorokat, s nevét áldom
Nagyon be van táblázva, alig van szabadideje
De egy kávénak vagy sétának kell, hogy legyen helye.
Ő kell nekem, nincs más választásom,
Mert szívem vezérel, nem logikus gondolkodásom
Vajon egyém lehet? Megeshet, hogy máshoz tartozzon?
Gyönyörű Múzsa – az Isten áldjon!