Irodalmi alkotások, melyek érdemesnek, hogy megőrizzük az utókornak
-
#28
Jahm... magar fakton még tavaly volt pár óta, mikor írni kellett kis költeményeket, meg ovlt adva vagy pár sor, vagy a stílus, vagy a rímpár.
Amiket írtam, beteszem, bár tudom, nincs nagy értékük:]
Fúj a rút szél, eső jő', s elönt.
Éjfénykék láphoz érsz el.
A fájón elmúló tavasz
Rád köszönt és sírig ölel.
Nincs is igazi értelme a létnek.
Ha a nappal már túl sötét nekem
Értem meg célom: ha csak Érted élek,
újulok meg szüntelen.
Testemet a kísértés elragadja,
Mint olaj a tüzet hevíti még,
Testem és lelkem is csak azt akarja,
Fokozd csak még lelkem tüzét.
Sóhajom szól csak utánad epedve,
Semmi kéj nem csábít, csak ha veled
Lehetek, ez ír szerelmes szívemre,
Mint méh a mézzel, veled eltelek.
Csak egy dolog oltja a szomjúságom,
De ezt hű szerelmedért a sátánnak is elkínálom.
Sok a vitéz,
mint virág a mezőben,
az elhullás sazva idég,
de sírjukat már beszőttem.
A csaták heve sokat ígér,
s már el is hullt Fullia.
most már nincs, aki kísér,
kár volt hullnia...
Csókok heve, mint vitéz,
mint virág a mezőben
A szerelem szava idéz
s álmát már beszőttem
Az ég nekem sokat ígér
egy közüllük Fullia
engem mindig ő kísér
ezlrt nem szabad hullnia