halgatyó#13
Régebben is sok szép mese volt. Pl. kismalac és a farkasok, piroska és a frakas, hófehérke és a hét törpe, stb. stb. Vagy a külföldiek: Grimm és Andersen... Aki mesét keresett, az talált rengeteget.
Ezekhez a régi szép mesékhez képest ezek az újak általában rendkívül gagyik. Igazi mondanivaló nélküliek.
A gyermeket kicsi korában még nem tanítani kell, hanem szeretni. Elsősorban nem a világ megismerése kell egy 6 év alatti gyereknek, hanem a jó és a rosz közötti, az igazság és a gonoszság közötti különbségtétellel kapcsolatos "ismeretek" ha lehet ezt ismeretnek nevezni.
Érdemes elgondolkodni azon: miért kell kidobni a régi, évszázadok alatt kialakult és letisztult meséket ezekért a sebtében összebarmolt szarokért?
Ha néhány ilyet végignézünk és elgondolkodunk rajta, akkor nem nehéz rájönni. A cél a manapság már a vallási fanatizmus jegyeit mutató állatőrület és "természet" imádat terjesztése a pólyáskortól, amikor a leghatékonyabban befolyásolható egy ember (későbbi) szemlélete.
És ennek a vallási fanatizmus-szerű imádatnak (és az ezen fanatizmussal nem rendelkezők iránti irracionális mértékű ellenszenvnek) a társadalmi céljai is felismerhetők.
Érdemes visszamenni a Római Birodalom korába, kb 2000 évvel ezelőttre. Sok hasonlóság ismerhető fel a kereszténység akkori terjedése, üldözése, államvallássá-emelkedése és a mai "természet"- és állatimádat mesterséges elterjesztése és felismerhető társadalmi funkciói között.
Gondolkodjunk el, és nem kell mindent elfogadni, amivel az írott és elektronikus média töm.